Én úgy vagyok a karmával is, mint az asztrológiával, nem hiszek benne, pont ugyanúgy, ahogy a szakácsok nem hisznek
a lisztben és a marhahúsban, szóval simán el tudom képzelni az életet
nélkülük is, de ugyanakkor miért ne használjuk, ha már ott van. Persze
nem misztifikálom a dolgot, eléggé pragmatikus a karmához való
hozzáállásom, kábé azzal a hasonlattal illusztrálhatnám, hogy mivel nem
szeretek körbeköpködött padlón járni, nem köpködöm magam körül körbe a
padlót. Mivel nem szeretem, ha frusztrált és nyúzott emberek vesznek
körül, nem frusztrálom és nyúzom őket, illetve általában visszafogom a
negatív megnyilvánulásaimat, mert megválogatjuk, hogy kinek adunk ki
információt. Olyasvalakinek például, aki negatív reakciót vált ki
belőlem, nem. Az erkölcsi kategóriákban, mint a jóság és a gonoszság,
nem igazán hiszek, ezek tapasztalataim szerint leginkább csak felvett
pózok, ugyanakkor jót tenni általában egyértelműen egyszerűbb és
érzelmileg energiatakarékosabb mint rosszat, úgyhogy megéri, veszíteni
legalábbis nem igazán lehet vele semmit. pláne, ha olyan egyszerű
dologról van szó, mint közvetítés egymás mellett elbeszélő
embertársaink között.

Van ugyanis ez a lány a listán, aki panaszkodik arra, hogy amikor
megemlíti egyszerű emberek társaságában, hogy ő ilyen flancos suliba
járt meg olyan értelmes, akkor hirtelen mindig elhúzódnak mellőle, és
csodálattal bámulnak fel rá. Ez őt érthetően zavarja, elvégre nincs
annyira elszállva magától, hogy ne ereszkedne le szívesen
végzettségekkel és egyéb megkülönböztető vonatkozásokkal kevésbé
ellátott embertársai közé. Szerencsétlen módon ezirányú panaszait egy
olyan listára írta meg, ahol mindenki különleges valamiben, és nem egy
olyan each and every one of us is a unique snowflake
módon, hanem konkrétan valamiben, és emiatt rideg értetlenségbe
ütközött. Én egy ideig csak szemléltem a dolgok menetét, de aztán
megesett rajta a szívem, és hidat kívánva verni a kommuniációs szakadék
fölött, segítőkészen megírtam, hogy valószínűleg azért nem kellően
empatikusak vele a többiek, mert az ő ismerőseik nem szoktak elképedni,
ha kiderül, hogy iskolákat végeztek, és ezért nem tudják beleélni
magukat ebbe a kellemetlen szituációba, de oda se neki. Sajnos, úgy
tűnik, jóindulatú intervencióm nem érte el a célját, az illető végképp
megcsömörlött az emberiségtől, ami kellemetlen lehet, mert szociológus.

(A karmának meg az a trükkje, hogy ha az ember eldob egy bumerángot, nem szabad ugyanott állni, amikor visszaér.)