Tegnap este rántotthús volt, a fiúm klopfolta, én meg paníroztam, és
közben felhívott a balrog is, csak úgy. Azt kérdezte, hogy szakítson-e
a csajával, én meg kicsit később visszakérdeztem, hogy M hogy van, mire
ő azt felelte, hogy pont hozzá megy, és ebből úgy nagyjából
extrapolálni is lehet a jövőt, mert a balrog olyankor szokott engem
felhívni csak úgy, meg átmenni M-hez, amikor igazából már szakított
valakivel, csak még nem mondta meg az illetőnek. Kérdeztem is, hogy
miért nem tud találni egy kedves, aranyos lányt, aki mellett
letelepedhet, mire azt válaszolta, hogy mióta engem megismert, nem
találkozott más kedves, aranyos lánnyal, mert tudja, hogy kell velem
beszélni. Na de igazából nem ez az ok, hanem a szűz-kritikusság. Mondta
is, hogy kérdezzem meg majd a fiúmtól, hogy ő miért nem kritizál, én
meg is kérdeztem, a fiúm meg azt felelte, hogy azért, mert én szép
vagyok (ez az a nap volt, amikor a szüzek kedves dolgokat mondanak az
ikreknek), én viszont később levezettem, hogy azért, mert túl sok
dolgot csinál (szeret csinálni) ahhoz, hogy kritizálási kapacitása
maradjon, mert otthon folyamatosan vagy szétszed, vagy összerak éppen
valamit (ilyen mikroszkóppal látható dolgoktól kezdve egészen nagy
autókig mindenfélét), vagy mérnöki tervezőprogramokat keres, vagy
végignézünk pár nap alatt valami sorozatot, vagy húst klopfol, vagy
ilyenek, meg jár az agya mindig. A balrognak is jár az agya mindig, de
neki inkább azon, hogy az emberek hogy működnek, és az embereket sajnos nem
lehet szétszedni, utána meg összerakni, hogy jól működjenek,
hanem mindenféle áttételes módon lehet csak őket megjavítani, vagy
végtelen türelemmel kell irántuk viseltetni (nekem mondjuk egyiket sem
kell, mert engem szórakoztat a diverzitás és az elmebetegek –
sajnálatos módon ezt a tulajdonságomat sokan összekeverik az empátiával
és a toleranciával), és elhiszem, hogy ez frusztrálja annyira a
balrogot, hogy ne maradjon neki más megoldás, mint szakítani a másik
tudta nélkül. Úgysem értené.

A balrogban egyébként az a jó, hogy ő is olyan pszichopata tök
praktikus gondolkodású ember, mint én, egyszer például, már jóval a
szakításunk után zokogtam neki a telefonba, hogy se pasim, se
internetem, se munkám, ráadásul még egy sajtos makarónit sem tudok
csinálni, mert egy kurva sajtreszelőm sincs, és erre a balrog csak
hümmögött valamit (nem az az ömlengős típus), és pár órával később
beállított egy olyan sajtreszelővel, aminek még kompakt
reszeltsajttartó-tálkája is van, hogy ne hulljon a végtermék
mindenfelé. Ő ilyen.