És tényleg megnéztem, benne is volt az ominózus jelenet, meg még néhány
hiba, viszont jobban zavart, hogy tele volt a terem csacsogó nőkkel.

Na de ennél sokkal izgalmasabb az, hogy megoldódott a sígatyás
probléma, a fiúm ugyan azt javasolta, menjek vegyszerboltba, még címet
is adott meg elővigyázatossági tanácsokat, én viszont ehelyett
elővigyázatlanul moziba mentem, aztán haza. Mozi előtt azért nem értem
rá, mert a Váci utcában korzóztam
újabb Pratchettek végett, meg találtam angol-ír szótárt leárazva a
gyűjteményembe, amiből kiderült, hogy az íreknek tök olyan
magánhangzóik vannak, mint nekünk, leszámítva az ő-ket és ű-ket, és úgy
is ejtik őket, az angol ajkúak viszont ezekre csak közelítő
artikulációt tudnak adni, sebaj, én sem fogom fel, hogy mi a különbség
a b ejtésében a bottom és a beat szavakban (állítólag van). Lényeg,
hogy mozi után hazamentem, ahol végigtanulmányoztam a körömlakklemosóim
összetevőit, és az acetonfrei Nagellack Entferneremet nagyrészt
etilacetát alkotja, úgyhogy nekiestem vele a technokolnak, és
szétszedte azt, hurrá.

Most viszont emelném a tétet: mi visz le vajon egy ismeretlen eredetű,
félkörömnyi fehér foltot a sínadrágom bal zsebéről? A körömlakklemosóra
fittyet hány.