Tegnap bebizonyosodott számomra, hogy lehet olyan gyorsan enni, hogy az
ember ne vegye észre, hogy jóllakott, ugyanakkor az is bebizonyosodott,
hogy nem feltétlenül muszáj mindig élni a lehetőségeimmel. Nagyon
szenvedtem. Nagyon.

Ma meg szarvasos vacsorára vagyonk
hivatalosak, és egész városban nem lehet áfonyaszószt kapni (beleértve
az IKEÁt, a Rotschildsot és a Culinarist is), ezért vettünk friss
tőzegáfonyát, amit beledobáltam a rendszergazdától szánalmas módon
kisírt tejszínbe, adtam hozzá cukrot is, és most kinéz. Vacsira, a
bambi mellé.