A legújabb fejlemény a jövőt illetően pedig az, hogy a fiúm egyrészt
meg akar tanulni vájni, másrészt viszont ha már úgyis a tudás
birtokában lesz, akkor le akarja tenni a témában a szakvizsgát, vagy
mit, már csak a poén kedvéért is. És akkor a világ most kérdezheti
persze, hogy miért érzem szükségét ezt közzétenni, mennyiben érinti ez
őt (már a világot), amire én azt felelem, hogy a fiúm és a levelibéka
között az első (és második, és tizedik) benyomás tanúsága ellenére
bizonyos hasonlatosság fedezhető fel, és ha ő atombiztos lukat akar
vágni kőbe és Geiger-Müller számlálót vásárol (mert ezt is tette),
akkor én a világ helyében nagyon komolyan elgondolkoznék.

Ami az én jövőmet illeti, nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy tartogat
számomra egy olyan napot, amikor beírhatom majd a blogomba, hogy egy vájárral járok. Ez mennyire kúl lenne már. Kicsit retro, de kúl.