Hétvégén egész komoly fogalmaim lettek a vektorterekről (a
frazeológiájával legalábbis már tisztában vagyok), a kötésem is
gyarapodott két vadiúj sorral (egyébként, ha kicsit távolabbról és
hunyorítva nézem, és nem szentelek különösebb figyelmet az alsó pár
sornak, ahol még nem igazán voltam tisztában azzal, hogy a simák és
fordítottak számolásánál nem közelítő értéket kell venni, akkor kezd
egész pofás lenni), és megoldódott végre-végre a telefonos probléma is.

Mert az úgy volt, hogy mivel az ex kapcsolatunk nagy része alatt
munkanélküliként, a megtakarításaiból tengődött, én némiképpen
hozzájárultam az életszínvonala fenntartásához, konkrétan fizettem
például a telefonszámláját, mint az enyémmel csoportosat, hogy ő tudjon
magának cipőt venni (havonta átlagban kettőt. És most nem túlzok. A mai
pasik legnagyobb része határozottan csajosabb nálam.) És akkor
szakítottunk, és munkája is lett, és akkor mondtam neki, hogy annyira
azért nem sürgős kivonnia a számát a csoportból, szedje össze magát. És
aztán mondtam neki, hogy nyugodtan vegye ki a számát a csoportból, majd
végül kifejezetten kértem rá, hogy vigye már el a telefonszámát, legyen
szíves, az utóbbi időkben már azon is eltöprengtem, hogy vajon mibe
kerülhet manapság egy verőember (lassan kevesebbe, mint a
telefonszámlája), és mint a magvas gondolatok általában, ez is újabb
töprengéseknek adott táptalajt, például annak, hogy vajon mit árulhat
el a jellememről a tény, miszerint az ex telefonjának kikapcsoltatását
a beleegyezése nélkül etikátlannak tartanám, a verőembert viszont nem.
Mindenesetre a probléma megoldódott, a telefon szombati kelettel
kikapcsoltatott, és most már nem kell attól félnem, hogy a tulajdonosa
esetleg felhívja Thaiföldet, és úgy marad két napig, csak hogy
érdememben büntessen azért, mert két hónappal a szakításunk után
beleszerettem valakibe. Megírta ugyanis sms-ben, hogy ezt olyan
árulásnak tartja, ami őt felmenti mindösszes múlt- vagy jövőbéli,
ellenem elkövetett bűntettei alól.

Természetesen ezt még az én számlámra írta meg.