Szóval a tegnapi délutánomat és estémet elég erőteljesen meghatározta
ez a rulettes probléma, kicsit mániás voltam, időnként magamban
beszéltem, időnként elkeseredett arcott vágtam, időnként szórakozottan
felkaptam a fiúmat és megpörgettem
le is ejtettem rögtön, másfél centis magasságból, pedig ő már az elején
megmondta, hogy józan paraszti ésszel simán belátható, hogy nagyobb az
esély a nyerésre, ha kivárok három egymást követő pirosat, mint ha nem,
és ne agyaljak ezen annyit.

De én agyaltam, mert ott van ugye az az ellentmondás, hogy
matematikailag ugyanannyi fajta random tízelemű sort lehet két színből
kirakni, mint ahány fajta olyan tizenhárom elemű sort, aminek az első
három eleme piros (vagy akármilyen, de adott), ez viszont teljesen
ellentmond mindenféle női ösztönömnek és vágyamnak, meg igen, a józan
paraszti eszemnek, úgyhogy addig forgattam a dolgot, amíg ki hoztam
belőle, hogy igen, az első esetben tényleg egy random tízes szekvenciát
választunk egy végtelen sorozatból, a másodikban viszont úgy választunk
egy tízes szekvenciát, hogy az egy piros hármast kövessen, ami nem
véletlenszerű választás, és biztos vagyok benne, hogy pont 8x kisebb
egy ilyen hármast követő tízes esélye arra, hogy csupa piros legyen,
mint egy random választottét.

És persze ilyenkor ott van az, hogy egyrészt miért determinálná az
előző szín az aktuális helyzetet, amikor pedig minden pörgetésnél 50%
esélye van a pirosnak és a feketének, másrészről viszont mi nem egy
pörgetés kimeneteléről vitáztunk, hanem arról, hogy egy tízes
sorozatban mennyire biztos, hogy lesz-e fekete.

Mindegy, szóval bejöttem ma, kicsit félve attól, hogy a főnököm biztos,
hogy végigjárta már az összes logikai utat, amit én, és leveri az
összes bizonyításomat kézéllel, meg tudom, hogy van egy gyenge pont is
a teóriámban, erre az összes érve, amit ellenem fel tudott hozni, az
volt, hogy csodák márpedig nincsenek, és szerinte ha ilyen egyszerű
lenne nyerni a ruletten, akkor már rég éltek volna vele. Ennyit a nagy
szellemi párbajról.

Az egyetlen baj az, hogy időnként úgy magától bejön egy csomó ellenérv (magam ellen) a fejembe. De próbálom ignorálni őket.