Van nekem ez a dolgom a számokkal meg a vektorterekkel, mostanában
vizsgailag is, meg minden, és vannak a félelmeim, és akkor van a két
halmaz metszete. Vannak ugyanis a biztonságos nagy számok, mint a
Mersenne-prímek, meg az a szám, ahány játszmát le lehetne játszani az
ismert univerzum összes részecskéjével, ha két elem kicserélése
számítana egy lépésnek, és vannak a rossz nagy számok, a valóságosak,
amiktől félek, mint például hogy hány köbméter PET szemetet termelünk
naponta, vagy hány rovarfajta él a világon, vagy hogy hány méter körmöt
növeszt egy hét alatt az emberiség, ilyenek, és mindig is
megátalkodottan harcoltam azért, hogy ez utóbbiak ne nagyon kerüljenek
a látómezőmbe.
Na és itt jön a képbe a gmail, mint probléma, mert egyrészt ez a
legmegbízhatóbb ingyenes levelezés, amit ismerek, másrészt viszont ott
van a főoldalán a számláló, ami azt mutatja, hogy hány mb tárhelye van
összesen neki, és ennek a számnak gyanúsan valóságos hangulata van,
annak ellenére, hogy komoly filozófiai disputákat lehetne indítani a
megabájtok létezésének kérdéséről, illetve valószínűtlen, hogy a
felhasználók többsége a rendelkezésére álló tárhely töredékénél többet
használna fel.

Na de ráadásul folyton növekszik is.

Visszatérve viszont a jó számokhoz, ma idejött a főnököm, és
megkérdezte, hogy szerintem nagyobb-e az esélye annak, hogy ha az ember
kivár három egymást követő pirosat a ruletten, az utána következő
tízben lesz fekete, mint ha csak úgy random valahonnan elkezd fogadni
(ugyen van ez a nyerő stratégia, hogy először felteszek 1 egységet a
feketére, utána, ha vesztek, 2 egységet, majd vesztés esetén mindenképp
duplázom a tétet, de ennek korlátot szab a maximális tétre vonatkozó
szabály, illetve az anyagi lehetőségek), mivelhogy a vezetőségen belül
homlokegyenest ellenkező álláspontra jutottak.

Valahogy nem tudom elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy nem biztos,
hogy túl jól áll a cégünk anyagilag, ha ez a központi probléma.