Amúgy pedig nincs semmi, evések, fetrengések, időnként csatlakoztatva lett egy-egy újabb villanyos eszköz a többihez, meg felkerült a falra egy-egy újabb fogas, olyankor én a megfelelő szögben néztem áhítatos és csodálattal teli tekintettel felfelé. Egyelőre még nem veszekedtünk, de egy borúsabb jövő képét vetítette elő, hogy a pasim, hát hmm, szóval hiába is szépítem a dolgot, szexuálisan zsarol engem.

Az úgy volt, hogy tegnap fejfájásra ébredtem, és ezt szóvá is tettem, mire ő megkérdezte – akkor még úgy tűnt, mintha lenne lelke, meg ilyesmi -, hogy gyakran van-e ilyen. Az igazsághoz híven azt feleltem neki, hogy csak olyankor, amikor már három hónapja nem vettem ki az egy hónapos szavatosságú kontaktlencsét. És akkor elkezdődött a folyamat, aminek során nem sikerült kompromisszumot teremteni kontaktlencse témában (ő ragaszkodott hozzá, hogy cseréljek, én meg ragaszkodtam a lencséhez, szimpla gyávaságból, ilyenkor már mindig attól félek, hogy hozzá van ragadva a szivárványhártyámhoz, és reménykedem benne, hogy éjszaka az ufók vagy mittomén titokban kicserélik), és a meggyőzésemre bevetett szép szavaktól egészen durva dolgokig fajultunk; a helyzet ma este kumulálódott, amikor kilibegtem törölközőben a fürdőszobából, és akkor rákezdte megint, hogy kontaktlencse, és én végigdobtam magam az ágyon, meg bújtam, meg időnként lecsúszott rólam a törölköző, de ő hajthatatlan volt, és egyszer csak elhagyta a száját a mondat, hogy márpedig ő hozzám nem nyúl, amíg ki nem cserélem.

Mindkettőnk nagy szerencséje, hogy én nem vagyok egy jellem.