Kétségkívül megtaláltam a világ leggusztustalanabb gumicukrát. Úgy néz
ki, mint a penészes véraláfutás, és olyan a szaga, mint a tavalyi
gyümölcstermésnek az emésztőben. Az íze is. Ott volt egész vasárnap
kinyitva az asztalon, és nem fogyott el, pedig náthás vagyok, nem
csoda, hogy nem merik átlátszó zacskóban forgalomba bocsátani.

Az szörnyetegnek neve pedig vala Haribo Creamy Dreams Fruchtgummi mit Joghurt und Fruchtsaften.

Szóval az úgy történt, hogy én lebetegedtem péntekre, úgyhogy azt
terveztem, a szombatot ágyban töltöm a céges buliig. Viszont péntek
este f7 körül kiderült, hogy egyrészt meg kell küzdenem a hétvégén egy
hordozható dvd-vel is, másrészt a sors, a fátum és a távhő szolgáltatóm
úgy döntött, hogy nem lesz nekem izzó radiátor és melegség a
folyóvízben, ezért a szombati dolgozás előtt elmentem a mcdonaldsba
átfűlni. A Blahához akartam, de nálam volt a káoszos könyv, úgyhogy
kicsit fentmaradtam a metrószerelvényen, de nem baj, az Örsnél is van
meki. Meg IKEA. És innentől kezdve nem volt megállás a lejtőn, és ha
már lúd, úgy döntöttem, nemzetközi napokat fogunk tartani, és vettem
svéd sütit, meg skót (hegylakós) vajaskekszet, meg japán rizsropit, meg
magyar marcipánt, meg német gumicukrot (itt egy kicsit elszaladt velem
a ló, de erről a Rotschild tehet, ahol van mindenféle, cseresznyés meg
sütis meg kávés meg ez a gusztustalan), aztán véletlenül bementem az
antikváriumba (véletlenül mind az ötbe bementem), de erről most nem
akarok beszélni, túl élénken élnek még bennem az utamat követő
pusztulás nyomainak képei.

Viszont volt bioboltozás is, ahol kaptam cápaporc-kivonatot a másik
betegnek az ízületeire. Aztán elolvastam a termékleírását, és abban
olyasmi volt, hogy a cápák tök energikusak, meg minden, úgyhogy ha
cápát eszünk, akkor az felboostolja az immunrendszert, meg jó az
ízületekre és úgy mellékesen a rákra is. Mondjuk tényleg nem láttam még
reumás cápát, viszont ha például belőlem enne valaki, attól nem
feltétlenül lenne jobb a helyesírása, úgyhogy biztos ami biztos,
felhívtam a rendszergazdát, mint minden tudás forrását,* és
megkérdeztem, hogy hogy is van ez a dolog, és akkor a rendszergazda
elmagyarázta nekem, leereszkedve az én szintemre, hogy az úgy van, hogy
nem minden cápa energikus, hanem csak minden ötödik, mi viszont a
többit nem látjuk. És akkor én visszakérdeztem, hogy honnan tud ilyen
pontos statisztikai adatokat, és ő meg az érdeklődésemtől felbátorodva
ihletet kapott (én meg nem mertem beleszólni, mert múltkor is az volt a
baja, hogy soha nem adok neki promptot), és a saját hangjától
megittasulva nagyon érzékletesen előadta, hogy a cápaporcot nem ám az
energikus példányoktól szerzik, mert azokat nehéz elkapni, hanem a
beteg, gyenge, lusta cápáktól, akik a barlangokban heverésznek, és elég
fejbevágni őket, és akkor maguktól felúsznak a felszínre és felfelé
fordítják a hasukat.

Ezzel együtt a másik beteg tegnap pár perc alatt meggyógyult, és
szerintem ez nem lehet véletlen egybeesés. Én meg kaptam tőlem
hólyaghurut cseppeket, de persze amikor humánkísérletet akarnék
folytatni, akkor sehol egy húgyúti fertőzés, felül viszont úgy
szörcsögök, hogy hétvégén összekevertek az olajsütővel.

Mindenesetre a biobolt (ja, meg a dvd-k) után egyenesen hazamentem, és
elhatároztam, hogy keresek valami új, olcsóbb hobbit a fogyasztói
függés helyett. Mondjuk ráállok a kemény drogokra.

* Erről a tulajdonságáról akkor győződtem meg végképp,
amikor a szőrtelenítő krémek ügyében kértem tőle poénból tájékoztatást,
és tudott ajánlani szakirodalmat, aminek tartalmát össze is foglalta
pár mondatban, annak ellenére, hogy ő nem él ilyesmivel. Állítólag.