Hát az van, hogy a titkárnő ma bánatos volt, mert kapott egy
felelősségteljes feladatot (az ajándék borok megrendelése), és a címke
rajta ultragagyi lett, és a zacskójukba meg alig férnek bele, pedig nem
ez volt a kérés. És akkor mondtam neki, hogy ne ríjon, megoldjuk, és
így történt, hogy ebédidőmben cseszekedhettem az excel
etikettformátumaival, pedig ezer más dolgom volt, de végül is lett
ultramegakúl céges címke, örvendezés. Ennek köszönhetően vállalatunk
dolgozói most 250 borosüvegen ragasztgathatják át a cetliket, az én
szimpatikus ötleteimről társalogva közben. De legalább a főnököm
homlokát nem redőzi a bú ránca tovább, bár attól is befelhősödött egy
kicsit, amikor váratlanul tájékoztattam, mintegy társalgást
kezdeményezve, hogy emberi váladékokat nem szabad a postán feladni
(another useless fact), de aztán kicsit felvidítottam azzal, hogy
Drosophilia muslincát viszont igen.

És közben beteg is vagyok, már nem csak empátiából, mint tegnap, hanem
tényleg fáj a torkom, meg a tüdőm is, amikor lélegzem, és nincs itt mit
ennem, és egyáltalán.