Meg utána beszélgettünk is, lefelé haladva gyalog a MOM Parktól a
Batthyányig, a visszatérő téma valamiért itt az én életkorom volt.

Kezdtük azokkal a dolgokkal, amik körül az életünk forog, vagyis a
blogjaink statisztikai helyezésével. Egyrészt csúnya helyekre kívántuk
a statgépet, ami ébreszti itt a vágyat és a küzdőszellemet (bár nemtom,
a version mit rinyál, az ő egyik blogja folyamatosan az első oldalon
van, meg még a freeblog főoldalon is kinn volt, míg az enyém a
harmadikon stagnál), másrészt v mondott nekem trükköket és tippeket a
statisztikám javításához, mint például

1. írjak bele népszerű keresőszavakat, mint például hot, teen, sex,
naked,
pussy. Én viszont rangomon alulinak találom a népszerű keresőszavakkal
(mint például a hot, teen, sex, naked, pussy) való visszaélést.

2. Dobjam a pasimat (itt egy kicsit eltöprengtem, szoroztam, kivontam,
majd azt feleltem neki, hogy a pasim valahol azért fontosabb, mint a
blogom), vagy legalább írjak arról, hogy én minden éjjel máshol alszom.
Ezt, úgy érzem, meg is tehetem, ráadásul még csak túloznom sem kell,
mert hétfő este Szilasligeten aludtam, kedd este
Budaörsön, tegnap este otthon, közben időnként a munkahelyemen is. És
most remélem,
megugrik vagy százhúsz százalékkal az olvasottság. Ha nem, akkor
esetleg bepróbálkozom még további izgi részletekkel az alvószoknimról.

3. Foglaljak egyértelműen állást a windows vs linux hitvitában. Izé.

4. Tegyek hatványozottan rasszista hangvételű kijelentéseket. Ehhez
viszont azt hiszem, túlságosan elnéző és előítéletmentes vagyok;
abszolút nem nézem le az alacsonyabbrendű fajokat.

Végül annyiban maradtunk, hogy az is szép dolog, hogy benne vagyok a
randektívben. Meg abban is maradtunk, hogy az merjen megjegyzést tenni
a blogom kinézetére, aki csinál nekem szebbet. Meg megbeszéltük, hogy
kinőttük a depressziót, de még a balrog is, ami aztán igazán botrányos,
meg rátértünk a koromra, ami a version szerint szintén az, és
megpróbált meggyőzni, hogy igenis, be fogok pánikolni harmincöt évesen,
és férjhez akarok menni, és olyan meggyőző volt, hogy majdnem
bepánikoltam így huszonhét évesen is, aztán inkább elővettem a lézerkardomat és lekaszaboltam jobbik eszem, és kivontam magam a mentális hatása alól, meg adtam neki gumicukrot.