Szóval a tegnapi napra valószínűleg sokáig emlékezni fogok, különös
tekintettel arra a pár órájára, amikor neten fellelhető anyagokból
próbáltam összekopipésztelni egy adásvételi szerződés orosz nyelvű
fordítását. Azért kopipészt, mert valami állat nem rakott a gépemre
orosz billentyűzetkiosztást, magyaráztam a rendszergazdának,
nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy semmilyen állattól
nem kértem én orosz billentyűzetkiosztást, mint arra a rendszergazda
felhívta a figyelmemet, közvetlenül mielőtt felszólított, hogy fogjam
vissza magam nyelvezetileg, mert a télapó felesége már így is
rákérdezett arra, hogy mi mindig így beszélünk-e egymással. Ugyanis a
télapóval vacsoráztunk, meg a feleségével (a rendszergazda
szereti ápolni a fontos kapcsolatait), aki megosztotta velem a
daubneres málnás omlettjét, ami igen kedves dolog volt tőle.

Ez a télapós dolog egyébként ragályos lehet, mert ma reggel rajtam is
kitört, bár erős külső ráhatásra. Hajnali hétkor például már a
TESCO-ban kutattam csokimikulások után, miközben a logisztikai
vezetőnket próbáltam lenyugtatni, aki az áruház közepén állt széttárt
karokkal, és a plafon felé nézve tudakolta az égiektől, hogy mi jöhet
még ebben az országban, ha a mikulásünnep reggelén már sehol nem lehet
csokoládé télapót vásárolni. Bárki más poénnak szánta volna az ilyen
kifakadást. Ő komolyan gondolta. A következő állomásunk az Auchan volt,
ahol további beszerzési illetékesek szüleit illettük kemény szavakkal
(én nem, de vállalom a kollektív felelősséget), majd következett az
összeomlás, amikor is rám lett terhelve a döntés és a választás joga, a
logisztika felhatalmazott a nála lévő anyagiak szabad kezű
felhasználására, amíg ő lerendezi azt a szócsatát a plasztik
hóemberekkel. Nem mondom, hogy könnyű volt ellenállni a kísértésnek (I
have this condition, you know), de attól, hogy komolyan beleereszkedjek
a vásárlási őrület sötét útvesztőjének mélyébe, visszatartott a tudat,
hogy a logisztikai vezetőt minél előbb biztonságos helyre kell
juttatnom, különben nem jut ki élve. Végeredmény: az akciót sikerrel
végrehajtottuk, we’ve left no man behind, a reggelemet 35 db
mikulászacskóra vésett személyes üzenet megfogalmazásával töltöttem, és
mostanra legszívesebben lángszóróval végeznék mindennel, ami piros,
vagy aranyszegélyes, vagy bármi köze van a szeretethez. A logisztika az
imént, mintha nem tudná, mit köszönhet nekem, megsimogatta a buksi
fejemet. Bosszúból leharaptam a kezét tőből felküldtem hozzá az összes raktárost pusziért.