Én ma nem nyűgös vagyok, hanem maga vagyok a nyűg. Ezt az állapotot
belőlem a világnak hosszas aknamunkával sikerült kiváltania, a
következő történésekkel:

1. Tegnap este, olyan időpontban, amikor csak azért nem feküdtem még
le, mert annyi erőm nem volt, hogy felkeljek a számítógép elől,
beugrott hozzám az x-ágyambanalvós, és magyarázatot igényelt a
miértekre. Okoltam. És egyszer csak hajnali kettő lett, utána meg
egyszer csak hajnali hat, és jöhettem a gyárba.
2. Ma felhívott azzal, hogy miért nem válaszolok, mondom rutinból, hogy
bocs, biztos elfelejtettem, erre kiderül, hogy nem, hanem meg sem
kaptam (ami természetesen magyarázkodásnak tűnt, pedig tényleg
távoltartódnak most tőlem a mailjeim).
3. Felhívott a céges mobilon egy kolléga azzal, hogy küldjek neki
pénzt, mert már tankolt, és nem fogadják el a kártyáját. Arra a
kérdésemre, hogy hol van, azt felelte, hogy egy MOL-kútnál.
4. Felhívott a céges mobilon a pénzügy, azzal a kérdéssel, hogy hol vagyok. Megmondtam nekik, hogy a helyemen. Akkor letették.
5. Felhívott a céges mobilon a sales azzal, hogy le van csúszva a sliccem.

Én egy olyan telefonszámot szeretnék, amin azok hívnak fel és mondanak kellemes dolgokat a fülembe, akikkel szeretnék beszélni.