Tegnap este a betűtésztától elvonatkoztatva is egyik extázis ért a
másikba, a TESCO-ban beállítottam a telefonomon a nyelvet (egyébként
ebben pl külön lehet a menü és az üzenetírás nyelvét, ami tök praktikus
lenne, ha akarnék ékezetes betűkkel írni), letöröltem róla az animált
biszbaszok és témák nagy részét, és megadtam a személyes adataimat az
edzéstervemhez, ami akkor ugyan még nem körvonalazódott előttem, csak
később. A Praktikerben hozzá se nyúltam (na jó, néha megsimogattam a
zsebemben, mert nincs túl sok önuralmam), viszont a kádba Tenessee
Williams drámái helyett rövid gondolkozás után őt vittem, pedig a vágy
villamosa is mostanában kumulálódik (de az megvár). Szóval a kádban
hosszas gondolkodás után kiválasztottam a legkevésbé gáz csengőhangot
(nocturnal, mi más, bár a polifónia nem az én világom), továbbá
kinyírtam a billentyű- és egyéb csipogásokat, kalibráltam az iránytűt,
hogy kitaláljak, és megjelenítettem a hőmérőt, ami konzkevensen úgy
10-12 fokkal többet mér. Később az ágyban felfedeztem a zseblámpát is,
és beírtam az edzéstervembe aznapra, hogy stair-stepping, mert tényleg
volt, vagy 13 fok, és akkor a munkahelyit még nem is számoltam. És
aztán együtt meghallgattuk a rádiót, megosztozva a fülhallgatón, az
volt a legjobb rész, ment a katolikus hírek meg a wonderful life, utána
meg bealvás, de hajnali 3-4 körül felébredtünk, és csacsogtunk, és
reggel nem akartam munkába menni, de aztán bejöttem, elvégre megvettek.

És most néha ránézek a telefonomra, és akkor örülök.