Ma reggel egy kicsit kalandos volt a bejutás, mert minden kolléga vagy
sokkal előbb, vagy sokkal később, végül is az Etele térre beszéltem meg
randevút az egyik sofőrrel. Reggel volt, korán volt, hideg volt, én
csak 5 órát aludtam, úgyhogy félálomban behúzódtam a virágnagyker
előterébe, ahol szembejött velem egy hatalmas hóember. Rá voltak írva a
méretei is, miszerint ő egy 230 x 180 x 150-es darab, és mint mondtam,
reggel volt, kóma, szórakoztatásra vágytam, úgyhogy elfoglaltam magam
azzal, hogy próbáltam megsaccolni, tényleg akkora-e. Ebben egy kicsit
elmerültem, és csak arra tértem magamhoz, hogy valaki iszonyatosan
bőgeti az autó motorját tőlem egy méterre. A sofőrünk volt az,
állítólag akkor már két perce próbálta felhívni magára a figyelmemet,
egyébként meg azóta is rajtam röhög, illetve mindenkinek mutogatja a
telefonján a képet, amin egy óriási hóember előtt állok, és tátott
szájjal, áhítatos arckifejezéssel bámulok fel rá.