A rendszergazdának meg magyaráztam tegnap a titkárnőt, hogy milyen
embertelenül béketűrő, gyakran már engem idegesít a tollcsattogtatásom
(csak leragad a dolog gerincvelői szinten és nem tudatosul bennem, hogy
én vagyok a zaj forrása), őt meg még mindig nem. A rendszergazda meg
mondta, hogy vízionálta maga elé ezt a pendrájvhozbeszélős dolgot, és
reméli, úgy csinálom, mint a féltékeny pasas az Amelie-ben, hogy
időnként belesuttogom, hogy tizenhárom-ötvenhét, most mosolyog…miért mosolyog?,
meg ilyenek, erről eszébe jutott, hogy az Audrey Tautou most valami
hollywoodi produkcióban is szerepelni fog, és akkor megnéztük a neten,
hogy a Da Vinci-kódban, és a Jean Reno is szerepel benne, meg a Tom
Hanks. Mintegy mellékesen azt is megjegyezte, hogy utálja a szoknyámat,
sebaj, hozzá viszont két hete vasárnap odament a Hobó a koncert után,
és megdicsérte a pólóját, mondván, hogy neki is volt egy pont ilyen
valamikor a hetvenes években, és akkor nagyon szerette, na ennyit a
rendszergazda ízléséről. A Titinek tetszett. Mármint a szoknyám.

És a Titi megmondja az őszintét, mert ő olyan. Ő is egy jellem. Némileg
szórakozott jellem ugyan időnként, például az sem jutott eszébe, hogy
hogy van az, ami nem istennő, hanem valami fauna vagy flóra, de
megmondtam neki, hogy az nimfa, meg megdicsértem a névmemóriáját, ami
sajnos, úgy látszik, az egyéb tárhelyek rovására bővül, tegnap például
felfedezett a munkájában négy olyan fájlt, aminek a létezéséről eddig
nem tudott, és akkor kész volt a dráma, mert különben is köcsögség az
egész, amit köcsögök részére kell megcsinálnia, akik csak azért
olvassák végig az egészet, hogy utána kritizálhassák a fordítót, akinek
kezét ők maguk kötötték gúzsba az értelmetlen elvárásaikkal. És
ilyenkor még csak egy kedves kis görény sincs a környéken, aki a bohó
játékával és hűséges ragaszkodásával felvidítaná az ő szívét, mert az a
köcsög természet nem döbbent még rá, hogy semmi értelme a kizárólagos
tavaszi szaporulatnak, amikor a görénytartók télen és képesek táplálni
kicsiny és nagyobb görényeiket egyaránt. Áttértünk még a natúra egy
másik evolúciós szemétségére, a női lábszőrzetre is, majd Titi megálljt
parancsolt magának, és hazavonult lenyugodni, de előtte még megígérte,
hogy természettudományos gondolatait és nézeteit egyszer majd vaskos
kötetekben foglalja össze.

(A sok köcsögözés természetesen csak az én egyszerűsítésem, a Titi
ennél sokkal változatosabban és szabadosabban használja nyelvünk
vulgáris rétegét).