Megmutattam reggel sebesen a titkárnőnknek, hogy hogy kell postázni,
jön az előbb a Zandi ide felháborodva, hogy ha hülyének tartom őt,
akkor mondjam meg neki. Nem mondtam meg, mert tudom, hogy a legrosszabb
bizonyosságnál is rosszabb a bizonytalanság, ugyanezen okból nem is
tagadtam, csak megkérdeztem, hogy mi történt már megint. Hát az
történt, hogy én kétségbe vontam az ő kompetenciáját borítékolás terén,
és francia borítékokat adtam a titkárnőnek, nem A6-osat. Mondtam neki,
hogy nekem aztán teljesen mindegy. Neki viszont nem, úgyhogy most kint
sír a konyhában, és mindenkinek elmeséli, milyen végtelenül kegyetlen
és arrogáns vagyok. Nem mondom, hogy rossz érzés.