Írt nekem a rendszergazda, hogy mit gondolok, vajon miért tette az
elemeket pont az én kajámra. Először nem tudtam, miről beszél, arra
gyanakodtam, hogy beütötte a fejét, és most ilyen művészizé lett, aki
allegóriákban meg haikukban fejezi ki magát, aztán beugrott, hogy
amikor reggel felcsoszogtam hozzá a rakottkrumplimért (nem csapkodva az
ajtókat egyáltalán), akkor tényleg félrelöktem valahova pár elemet
anélkül, hogy igazán tudatosult volna bennem a dolog. Ezzel együtt még
mindig nem tudtam a választ a kérdésre, úgyhogy felhívtam, hogy na
miért (egyébként is biztos vagyok benne, hogy csak a csicsergő hangomat
akarta hallani). Azt mondta, azért, mert hát én tudok gondoskodni a
használt elemekről. Erre én tagadásba menekültem, ő viszont tovább
győzködött, hogy de igen, hiszen látta a dobozt a lépcső tetején, amire
az van írva, hogy ide dobd a használt elemeket.
És akkor elmeséltem neki a doboz történetét, ami úgy kezdődött, hogy
folyamatosan jöttek hozzám a kollégák a kérdéssel, hogy hova dobják az
elemeiket, én nagy okosan mondtam nekik, hogy keressenek fel általános
iskolákat, ők erre azt felelték, hogy de hát az messze van, és
egyébként is tele gyerekekkel meg minden, és úgy folytatódott, hogy
rést találva a pajzsomon tovább csesztettek ezzel az elemdologgal, és
úgy végződött, hogy kiraktam egy több tízév alatt sem betelős méretű
dobozt a lépcső tetejére azzal, hogy ide dobd az elemeket.
A rendszergazda a sztorira azzal reagált, hogy mint külsős kollégának,
neki is joga van a cég szolgáltatásaihoz, mint például az elemdoboz
használatának joga. Mondtam neki, hogy de hát az egy ál-elemdoboz. Erre
azt mondta, hogy akkor is joga van. Kénytelen voltam igazat adni neki.
Így jár, aki maga alatt ássa a vermet.

Viszont istentelenül jó rakottkrumplit bírok csinálni.