Az esti kajakészítés viszont már rendkívül álmos hangulatban zajlott
(részemről legalábbis), meg az ilyesmi (a másik hozzá nem értéssel
elegy túlzott magabiztossága a kulinária területén) amúgy is mindig
kihozza belőlünk az állatot, úgyhogy volt egy szakasz, amikor a rendszergazda egy
nagykéssel a kezében üvöltötte az arcomba fél méterről, hogy nem, nem
mondtam hogy vágja fel a szalonnát. Én meg visszaérveltem felé azzal,
hogy de igen. Mindenesetre ma sem unatkoztunk a konyhában.