Szocializálódom kint a konyhában a minap (egyedül, de ott volt velem
az összes imaginárius barátom), erre kijön az egyik sales is, és
megkérdezi, hogy hogy vannak a gyerkőcök. Nézek rá intelligensen,
várván a poént, de nem, azt mondja, hogy ő biztosra vette, hogy nekem
vannak gyerekeim. Kicsit csalódottnak tűnt, hogy egy sincs.
Megérdeklődtem, hogy miből is gondolta a családi állapotomat, mire azt felelte
enigmatikusan, hogy abból, ahogy a dolgokat csinálom. Remélhetőleg csak
összetévesztett valakivel.

Amúgy meg megint elmentek anélkül, hogy megmondták volna, kivel, hova,
és mikor jönnek vissza. Ezek ilyenek, nem számít nekik, hogy mit összeaggódom magam miattuk.