A sapkatémának meg volt folytatása is, a rendszergazda például utálja,
de hát tudjuk, hogy neki nincs ízlése, vagy ha van is, végtelenül
konzervatív és szűklátókörű, például a kopasz fejem se tetszett neki,
amikor az volt, pedig világszínvonalú koponyám van. Titi viszont azzal
fogadott tegnapelőtt, hogy de csini a sapim, viszont hozzátette, hogy
fogadásra azért nem azt venné fel. Ezt a kijelentést egy napig rágtam
és gyűrögettem magamban, és tegnap este már azzal a kérdéssel nyitottam
be az ajtón, hogy akkor mit venne fel fogadásra, mire ő fél másodperc
alatt kapcsolt, és azt válaszolta, hogy hát sapkát semmiképpen, mert
fogadásra nem illik sapkát venni. Ennyiben maradtunk. Utána roppantul
mellékesen, mintegy véletlenül megtudakolta azt is, hogy ki volt az a
csini fiú (úgy vettem le, a csini a hét szava nála), aki felugrott
hozzám, és miért beszélt differenciálizékről, és szeretjük-e.
Lelkiismeretesen, de tömören válaszoltam érdeklődésére, majd, az
eu-vizsga kapcsán intellektuálisabb vizekre eveztünk, például
megosztotta velem annak tudását, hogy Dombóvár valószínűleg nem
domb-óvár, merthogy van egy akármi-dombó nevü település is a közelében.
Megállapodtunk abban, hogy ez igencsak megbonyolítja az
Albertirsa-kérdést is, mert ilyenformán az lehet alber (a főber
ellentéte) tirsa is, merg albert irsa is, bár egyiknek sincs értelme,
úgyhogy végül is mindegy. Aztán elindult a fordító-olvasó találkozóra,
de közben még elpanaszolta, hogy az összes többi könyvesbolttal
ellentétben a libris tótumfaktum nem hajlandó terjeszteni az ő könyvét,
érzése szerint azért, mert a kiadója – Titi nyomatékos tanácsa ellenére
– nem volt hajlandó az illetőt megdugni. Figyelmeztettem, hogy ezt a
témát azért inkább ne dobja fel a fordító-olvasó találkozón, maradjon
inkább távolságtartó és megközelíthetetlen, mert az jól áll neki, rövid
gondolkodás után egyet is értett velem, hozzáfűzve, hogy tulajdonképpen
úgy sincs semmi köze a kiadója szexuális nyomorához.

Imádom.