Én, aki nem is hiszek a halottakban, igazából meg sem érdemlem, hogy
ilyen szép november elsejém legyen, amikor már időtlen idők óta
gyönyörű napfényes őszöm van és húsz centivel a föld felett lépkedek a
reggeli svájci kiflim felé, mert egész éjszaka földrajzóra és anatómia
gyakorlat volt nekem, igen lelkiismeretes tanárral (tudom is már az
összes fővárost és a legtöbb csont latin nevét), és reggelre annyira
össze voltunk már akadva, hogy ő az én fogkefémmel mosott fogat, én meg
az ő kezével hajat, és elmebaj, lelkesen beleegyeztem, hogy elmegyek
vele futni, noha eddig mindig tisztába voltam vele, hogy no soy muy
aficionada a los deportes, leszámítva talán a síelést. De mindegy, van
még egy órám, hogy eltörjem a lábam, vagy valami más kifogást találjak.