Rejtélyünk megoldása felé egyébként mérföldes léptekkel vágtatunk, mert
noha az icében, mint hetedik szintű varázslóban csalódnunk kellett (bár
megpróbáltam súlyos érveket bedobni a rendszergazda száján keresztül a
meggyőzése végett, mint például hogy mindkettőnk használt neve három
betű, illetve hogy majdnem megegyezik a hívószámunk is, telefonos
megkeresésünkre mégis csak annyit reagált, hogy utálja a bloggereket,
és hogy ezt ő is meg tudná csinálni, de nem mondja meg, hogyan), de az
üzenet kreátora írt nekem, amire én egy tudományosan megkomponált
válaszlevélben reagáltam, ravaszul bevetve pofátlan hízelgést, illetve
cseles keresztkérdéseket. És mostantól kezdve ebben az ügyben
sajtócsend, mert ez egy szigorúan bizalmas akció lesz.

És voltam ma a Ludovika téren, mert most, hogy természettudományos
körökben forgok, házi feladatul meg kell néznem egy csomó rovart meg
mammutot meg rozsomákot kitömve, meg voltam görényszerző körúton is, de
úgy tűnik, hiánycikk, bár láttunk egy hat hónaposat, de az nem volt
kézhez szoktatva (az öt napja tartó görényhisztériám alatt egész jól
belejöttem ebbe a görényes szlengbe, van ez a kézhez szoktatva, meg a vadas-bézs-albínó szentháromság, a mentett görény fogalma, és engem elsőgörényesnek
szoktak a bennfentesek egymás között nevezni), úgyhogy csak egy egeret
vettem, azt is a féléves állatnak. Mert velem akart jönni, de nem
hoztuk el, mert elsőgörényesnek ilyen harapós nem való, és akkor
legalább kapja meg élete első élővacsoráját tőlem.

És most csengetnek, úgyhogy mentés. Publikál.