Muszáj volt tegnap áthívnom végül a lázas embert (én már a büdös
életben nem fogom kialudni magam), hogy meg ne fagyjak. Ma reggel
viszont felháborító dolog történt, mármint azon kívül is, hogy hajnali
6:10-kor kelnem kellett. A kollégával ugyanis, aki visz engem reggel,
háromnegyedre beszéltük meg, úgyhogy ötvenkor már azért rámszóltam,
hogy kapjam össze magam, és ötvenötkor zártam az ajtót, de még így is
kerek tizenöt percet kellett várnom kint a hidegben.

Nagyon remélem, hogy egy párhuzamos univerzumban én még mindig alszom (bár ami azt illeti, ebben is).