Ha valaki tisztességes munkával járul hozzá egy civilizált és
demokratikus társadalom gazdasági fejlődéséhez, és egyébként is
vélhetőleg szerető családapa és tehetséges horgász, akkor joggal
várhatja el, hogy bemutatkozására válaszul ne csak egy sátáni (de
ugyanakkor valahol végső kétségbeesésről árulkodó) kacajt kapjon,
illetve hogy ne vágják rá a kagylót. Annak, hogy B. Róberttel tegnap
mégis ez történt, az az oka, hogy miközben egyszerre próbáltam du fél
ötös határidőre koreai mp3 lejátszót fordítani, titokzatos üzleti
partnereinket faxon utolérni, és többlapos, átfogó exceles munkafüzetté
zsonglőrködni az egy halom elibémhányt számlából és bankkivonatból kinyert
(hiányos, a maradékot találjam ki) adatokat, ráadásul a (különbözőfajta
pszichológiai személyiségzavarban szenvedő) sofőrjeinknél is el kellett
érnem bármi áron, nem kímélve pofátlan hízelgést és anyai szigort, hogy
adják le nagyon hamar a gépkocsijuk rögeszmésen őrizgetett
menetleveleit, na ekkor hívott fel B. Róbert, távközlési cégétől hatodikként
(hat számunk van az egy előfizetéshez ugyanis) az adott félórában, azzal a
szöveggel, hogy ISDN, meg olcsó, meg világszínvonal, és akkor én
kacagtam, lecsaptam, remélem, neki kevésbé fájt, mint nekem.

Mondjuk a kollégái közül még ő járt legjobban, az előző négy szerintem sírva ment haza.