Izolda tegnap volt utoljára
(csak azért nem írtam, nehogy szomorú legyen valaki), és ma itt torpor
van, meg duzzogás. Mostanra behoztam jópárnapos restanciáimat, és
bizony kezd hiányozni a csacsogása. És biztos lesz majd nemsokára
valami csillivilli új titkárnő, aki rendbentart mindent, meg iktat, meg
aktáz, és én már előre utálom, és távolságtartó és rideg leszek vele,
mint a vénkisasszony a Rebeccában, és olyanokat fogok neki mondani,
hogy "Izolda azt nem oda szokta tenni", meg "Izolda nem így csinálta a
kapucsínót". Ez a terv.

És most megyek, és lelökök egy tolószékes vak nénit a lépcsőn.