Felvitte az isten a dolgom: kaptam gyönyörűségesen szép új asztalt.

És felhívott az ágyambanalvós, és én, gyenge, befolyásolható lélek
majdnem felugrottam az új asztalom tetejére vidáman pattogva, dacára
annak, hogy az élet egy sötét és keserű pöcegödörszerű valami, mert azt
mondta, nekem, hogy szeret, és akkor én rávágtam, hogy jó, én is
szeretem, de adjon nekem három hetet, mert akkor múlik el az átok, és
azt mondta, ez lesz az élete leghosszabb három hete, de nem igaz, mert
az én életem leghosszabb három hete lesz, így jár, aki nőgyógyászhoz.

Ja, és azt mondtam már, hogy szeret? Engem. Ő.