Vettem báli ruhát, de végül húsz perc után ellógtunk a mulatságból
kocsmázni, többedmagunkkal. Szerencsére vittem váltófarmert
váltópólóval.

Úgy mondják, az alkoholtól lejjebb megy az ember humorküszöbe.
Namármost nálam ez nem így van. Én egész egyszerűen hihetetlenül
szellemes leszek, ha iszom két kortyot, pláne ismeretlen társaságban,
pláne szürreális díszletek között, pláne, ha veszik a lapot. És vették.
Úgyhogy egyszercsak azt látom, perifériálisan, hogy az ágyambanalvós
kisétál, mentem utána, nem szólt hozzám, akkor kivettem a kezéből a
cigijét és letüdőztem, majd beteg lettem, mert mezítlábas volt. Mielőtt
meghaltam volna, azért összefoglaltam pár pontban, hogy én neki
játszom, őt szórakoztatom, miatta vagyok hülye, nem másnak, aztán
mégsem haltam meg, csak majdnem, mert fogta a kabátunkat, és még mindig
nem szólt hozzám. Ezt később sem hagyta abba, úgyhogy egy piros
lámpánál kiszálltam, dühösen, és nekiindultam, mint egy tank
(Lengyelország felé, mint később kiderült). És akkor egyszercsak valaki
gesztenyével dobálta a lábamat, úgyhogy nála aludtam, pedig eredetileg
nem úgy volt.

Együtt alszunk, de nem szexelünk, mindent meggyóntunk, de van, amiről
még egy szót nem ejtettünk, nem járunk, de mással sem. És időnként
csókot lop, és ha hallja hajnalban, hogy sírok, akkor kimegy a konyhába
káromkodni. És időnként én is csókot lopok, és megnevettetem. És lassan
elérünk a nullponthoz, ahol még ennyi kapaszkodóm se marad arra
nézvést, hogy akkor most mi van.