Talán azért vagyok ma ilyen melankólikus, mert rámjár a láz, és sósat
köhögök. Mindenesetre végtelenül szürreális dolognak tűnik ma dolgozni,
ülök egy raktárnyi háztartási gép felett, kis testem hangtalan vacog, a
kiutamat egy raklapnyi DVD-lejátszóval zárta el a (megkérdőjelezhetően
kompetens) logisztika, és akkor idejön egy elmebeteg a pénzügyről, és
nekem szegezi a kérdést a dobozok felett, hogy tudom-e, hogy a hosszú
várakozás megtöri a szívet.

Naná, hogy tudom. De nincs kedvem most a telefonos kimutatásokkal foglalkozni.