A Szentendrei úton éjfél után már muszáj volt levennem a cipőmet, mert
késeken jártam, mint a kis hableány, és arra gondoltam, hogy utólag
erre (konkrétan a sétára) úgy fogok visszaemlékezni, hogy milyen boldog
voltam akkor, de csak utólag, mert aktuálisan éppen kurvára törik a
lábam a kavicsok.