Bezsákoltam ma az ezernyi kis emlékezős dolgot, amiktől nem lehetett
nekem meglenni a szobámban, a macskákat, a csigát, ami tök olyan, mint
amit rajzolt nekem, és amit még meg sem tudtam mutatni, papucsokat,
fogkefét, stb, de a szemétledobóba végül csak az ágynemű ment, a
többivel visszafordultam a szekrény aljáig, úgyis mindegy. A
telefonomban is lett vagy 160 üres hely leendő sms-eknek, csináltam
magamnak programot a hét minden estéjére, és elszívtam az én Utolsó
Szál Cigarettámat, mától kezdve csak az agysejtjeimet vagyok hajlandó
pusztítani, abból jut is, marad is.

Ezentúl új élet, nyafogás nélkül.