a várakozásról

16 hozzászólás

Szóval van az, hogy még novemberben megrendeltem a Kindle-t, a rendszergazda rögtön közölte is velem, hogy szerinte az hülyeség, mert a sötétben nem látszik (nem véletlenül nem járunk, vagy ilyesmi). Utána egyszer csak azon kaptam magam, hogy amikor éppen nem pasizási tanácsokkal lát el, akkor a Kindle-ről kérdezget, formátumokról meg a böngészőjéről, és akkor egyszer csak beismerte, hogy hát az történt, hogy megrendelte. Konkrétan sikerült magát rábeszélnie engem eszközként használva, noha én igazán nem bátorítottam, de megérdemelte, mert az évek során ő is rábeszélt az akciós vízforralóra, az akciós ágymelegítőre, az akciós szivargyújtós kerékcsavarozóra, meg az akciós rizsfőzőre, és ezek csak a kiemelt itemek (nem bánok semmit).

Utána rendelt hozzá lámpás tokot, meg is kapta, majd egyszer csak hívott, hogy nem akarok-e hozzá másfél dolláros műanyag tokot, mert akciós, akkor sikerült lebeszélnem a neonszínűről. Azt is megkapta, mindenféle kiegészítőkkel együtt, de az eszköz maga még mindig nem lett feladva, mert Európa az egy elnyomásban tartható vidéki provincia nekik* (ahova egyébként másfél dolláros tokot sem szállítanak, csak négy dollárosat). Erre hivatkoztam akkor is, amikor a rendszergazda megkörnyékezett, hogy nem írunk-e feedbacket a szállításról, hogy én ilyeneknek nem.

Január 7. óta meg felforrósodtak a vonalaink, mert az volt megjelölve a szállítás első lehetséges időpontjaként. Az U. valószínűleg meg is érezte a szabadon lebegő vágyakozásomat Megrendelt Dolgok iránt, mert a Sportaktív váratlanul leszállította például a legmagicemet, amit még júliusban rendeltem meg (majd két héttel később kaptam kölcsönbe egyet karácsonyig, csak ezért nem izélgettem őket érte). Ma meg egyszer csak jött a levél, hogy a rendszergazda számlájáról levonták az összeget, úgyhogy gyorsan megnéztem a státuszomat, és nekem is kiírták, hogy holnap postázás, készüljek a jövő hétre, volt nagy öröm.

Mindenesetre, tekintve, hogy mennyire alacsony az én türelmi kvóciensem, és mekkora megpróbáltatás nekem bármire bármennyit várni, most már kifejezetten elvárom, hogy amikor megérkezik a Kindle, attól változzon meg az életünk, kerüljön szivárvány az égre, klassz sorozatok egész armadája jelenjen meg, emeljenek a kiadók ívdíjat maguktól és üljenek galambok a verebekhez.

* Vagy egyszerűen csak tudták, hogy 2010-ben Nem Történhetnek Jó Dolgok.

16 thoughts on “a várakozásról”

  4. Zsuzska

    Basszus, teljesen összekavarodtam. Elkezdtem ezt a postot olvasni, akrtam rá válaszolni, de aztán megjelent a Nagy (13 éves) és teljesen beindult a ténytöl, hogy a Burok-ot Te fordítottad! Meg a Dextert, meg a … Itt állítottam le és néztünk bele a második postodba, ahol én meg lelkesen fedztem fel Salingert! Na szóval, vissza az elözö témához: kimondottan élvezem az olvasásodat, ma is tanultunk (Papa, Nagy, Középsö és én – a Kicsi gépezik és nem érdekli semmi más) két új szót. Be kell vallanom, fel kellett menni érte a guglira, hogy megtudjam, mit is jelent, de hát ha már egy post erröl a két dologról szól, akkor mindkettö elég fontos lehet. Hát, most hogy már tudom, miröl írtál, tényleg. :O)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓
  9. templar

    @lucia: ahaaa, akkor már értem. Látszik, hogy a költői eszközök terén nem vagyok otthon. (kis túlzással mondhatnám, hogy olyan tér nincs is a térképen, ami pedig a tér képe, de úgy látszik nem ezé a téré.. reggel van, no.. :)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓
  10. lucia

    agnus: neonsárga tokot akart, mert ő ilyen modern fiatalember. hajlamos az ilyesmire, egyszer volt egy hűdesárga autója is, de szerencsére összetört egy Y-elágazásban.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .