Amúgy meg a Kirának lelki izéje van. Ez már akkor fel kellett volna, hogy tűnjön, amikor két hete beszéltünk, és az első kérdése az volt, hogy most hosszú-e a hajam, mert ha igen, akkor biztos jó nő vagyok, és neki attól kisebbségi komplexusa lesz. Ebben az a gyanúra okot adó elem, hogy én kábé annyira, és pont olyan módon vagyok jó nő a magam sajátos stílusában, mint a Corpse Bride (az egyetlen szerencsém, hogy nekem azok a pasik jönnek be, akiknek tetszenek a furcsa, sápadt lányok), míg a Kirának például van melle, meg hosszú szőke a haja, meg tud énekelni, illetve rúdon táncolni, sőt, főzni is, de ráadásul nem is hülye ő. Aztán, amikor találkoztunk, kiderült, hogy ugyanaz a baja, mint nekem, hogy van most egy tök normális pasija, akiért nem kell kepeszteni, meg külön érdekesnek látszani, és az ilyesmitől kicsit depresszióba tud esni az ember, ha nem ezt szokta meg. Én jól viselem, mert erős lélek vagyok, de a Kira például már a haját se festi, meg tökre zárt pólókban jár, és csak néz maga elé szomorúan, úgyhogy kompenzálásképpen kénytelenek voltunk elmenni vásárolni.

A Kirával jó vásárolni menni, mert általában ugyanazok a dolgok tetszenek neki, mint nekem. Meg én olyan vagyok, hogy utálok próbálni, tudom a méretem, tudom, mi áll jól nekem, nem próbálok szinte soha, na és ő is ilyen, pedig ez ritka. És ismeri az összes jó boltot. Tegnap igazából barna nadrágra lett volna szükségem, úgyhogy elindultunk a Tökéletes Barna Nadrág keresésére, de aztán rájöttem, hogy nem szabad harcolnom a Sorssal, a Jelekkel és a Hangokkal, úgyhogy vettem inkább 1 db kasmírutánzatú sálat, vagy kendőt, vagy nem tudom. És akkor már vettem hozzá bordó kesztyűt is, mert rá szokott reggelenként fagyni a kezem a volánra. Aztán vettem továbbá 1 db felsőt is a Promodban, pedig eddig mindig nagyon ügyesen megtartóztattam magam náluk, ugyanis elvből előítéletes vagyok irántuk, egyrészt mert franciák, másrészt a kapitalista, érzéketlen, túlárazó mentalitásuk miatt, és egyébként is csak a plázacicák járnak a Promodba vásárolni, és a hivalkodó külsőnél sokkal fontosabbak a belső értékek, de sajnálom, amikor megláttam azt a felsőt, odalettek az elveim (mellesleg a rasszista fideszes sportoló fiúmmal is így voltam annak idején). Ebben a vásárlásban a közelgő tél gondolata sem késztetett megtorpanásra, én önálló, felelősségteljes felnőtt nő vagyok, aki abban kap bronchitist, amiben úri kedve úgy kívánja. Aztán beszereztem még 1 db gyermekpulóvert a C & A-ban (miért van az, hogy a gyerekpulcsik sokkal szebbek, puhábbak, igényesebbek és olcsóbbak, mint a felnőtt ruhadarabok?), meg 1 darab pizsamát a Women's Secretben, mert kezd beköszönteni a tél, és nálunk 17 fok van csak esténként, és egyébként is nagyon szép pizsama, fekete-fehér, keleties szabással meg virágmintával, és ha ilyesmit veszek fel, a fiúm mindig azt mondja, hogy de jó, hogy én olyan igazi lány vagyok.

Nem vettem viszont 1 db piros kabátot. Gyönyörűségesen szép piros szövetkabát volt pedig, tuti úgy néztem volna ki benne, mint Sophie Marceau, csak hát az anyagiak, azért többször visszamentem hozzá, és megígértem neki, hogy fizetés után találkozunk. Nem vettem továbbá 1 db Corpse Bride-os táskát sem, pedig nagyon aranyos volt az is, de már bezárt a bolt, mert eltököltük az időt a Women's Secretben, ahol én pizsamától pizsamáig éltem, a Kira pedig egy harmadik bugyit keresett azok mellé, amiket a kezében szorongatott, mert – mint kifejezte magát – két bugyi nem elég ahhoz, hogy ő örüljön.

Aztán megbeszéltük, hogy ilyet csinálunk még, és én elindultam haza, és a fiúm azt mondta, hogy az új pizsamámban nagyon fogok illeni az új házba, ami most így a legnagyobb dicséret kábé, amit ki tud találni, én viszont mondtam neki, hogy jaj, az a piros kabát. És hogy én mindig is szerettem volna egy piros kabátot (ezt a távolba merengve sóhajtottam), mire ő azt felelte, hogy de hát már van egy piros kabátom. Akkor egy kicsit csúnyán néztem rá, merthogy az nem piros, hanem terrakotta (vagy lazacszínű?), és egyébként is dzseki, és egyáltalán nem úgy nézek ki benne, mint Sophie Marceau, hanem mint a Michelin-baba, és akkor a fiúm a tekintetem hatására gyorsan helyesbített, és azt mondta, hogy ja, úgy értetted, mindig is akartál két piros kabátot. Na, pontosan ez a különbség közte meg a Kira között. Meg persze a fiúmnak lelki izéje sincs.