Az, amikor a mellső kerék segítségével az arcomra felverődött
sárdarabokat az arcomba csapódó zuhogó esővíz mossa le, hogy azután kis
patakocskákban csatlakozzon a hátamon lecsordogáló izzadsághoz, szóval
az csak az első tíz percben kínos, mert utána elterelik az ember
figyelmét a mellette elhúzó, egész tócsákat a nyakába fröccsentő
kamionok. Ez derült ki tegnap este, amikor rövid tűnődés után az eső
dacára biciklivel indultam el a hazafelé vezető úton, ami, mint
kiderült, 22,5 kilométer.

Ez úgy derült ki, hogy vettem kilométerórát az Auchanban, meg kaptam
ott végre ilyen nagyméretű gyümölcskosárka-formát (vagy kisméretű
gyümölcstorta-formát), ami egyébként még a vasedényben se nem van,
továbbá beszereztem 3 db új dvd-t is, mert az mindig elfér, meg amiért
valójában bementem, egy digitális, 100g pontossággal mérő mérleget
entestem súlyának rendszeres megállapítása céljából, ami mind azt
bizonyítja, hogy érdeklődéseim meglehetősen szerteágazóak, és időnként
konfliktusban is vannak egymással. A sütőedények egyébként feketék, a
dvd-k név szerint a Takeshi Kitano-féle Zatoichi (megvan valahol
egyébként a vagy 20 részes eredeti sorozat is, de abból még csak kb 3
részt láttam, talán kéne valami nonstop Zatoichi-hétvégét rendezni
valahol, ennek egyetlen akadálya, hogy valszeg én lennék az egyedüli
résztvevője), meg a Szigorúan piszkos ügyek 3 (ebből csak a kettest
láttam, annyira emlékszem belőle, hogy az elején ott morogtam magamban,
hogy ezeket a ferdeszeműeket megkülönböztetni sem lehet egymástól, és
ennek a történetnek se füle se farka, és kb az első negyedórán
keresztül egyszerűen fogalmam sem volt, hogy akkor most mi van, ott
ültem kérdőjelekkel a fejem fölött, és akkor egyszercsak egy baromi jó
film lett belőle), meg a Kontroll, ami szerintem egyébként az egyetlen
nézhető magyar film, a maga hiányosságai ellenére. Ja, még a  Tesó
meg a Portugál is jó volt, de azokra már nem emlékszem. A mérleg pedig
üveglapos, és – teljesen meglepő módon – működik, például ha kétszer
egymás után rálépek, ugyanazt az értéket mutatja. És ha kimegyek pl
pisilni, akkor is a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva frissíti
az értéket. Egyszerűen nem lehet betelni vele.

Könyvet sajnos nem vehettem, mert mondtam a fiúmnak, hogy addig ne
engedjen új könyvet venni, amíg ki nem olvastam az eddig
kiolvasatlanokat, és ha vettem volna, akkor most úgy tűnhetne, mintha
nem lenne előttem tekintélye.

Na de lényeg a kilométeróra, amit meglehetősen lassan, és különböző
háztartási eszközöket (mint pl kiskanál nyele) bevetve sikerült
felszerelnem végre, és amikor minden ide volt kötve meg oda volt húzva
és pont három milliméterre tartózkodott a megfelelő ponttól, továbbá a
rendszergazda is ellátott elemmel és fizikai ismereteinek megfelelő
fejezeteivel, és a fiúm is beavatott a mérés nemes művészetébe, akkor
fogta magát az egész, és nem működött. Én viszont nem sírtam, hanem
reseteltem, mire működésbe fogott, tehát nem véletlen a kicsit
nagyvonalú "fedélzeti számítógép"
megnevezés a használati utasításában (a biciklim egyébként nagyon örült
ennek a fedélzeti számítógép dolognak). Szóval, a tények: a háztól a
munkahelyig a távolság 22,5 km. Az átlagsebességem ezen a szakaszon
15,3 km/óra (ne feledjük, Budáról van szó, ahol minden csupa dimb és
domb és gyalogos), a maximális sebességem 36,5 km/óra (ne feledjük,
biciklizésről van szó, amikor is minden dimb és domb felfelé lejtős),
és a fokok száma celsiusban kettő volt ma reggel, rosszul is esett
nekem.

Egyébként baromi kompetitívvé tesz ez a kilométeróra. Folyamatosan magammal versenyeztem tőle.