Tegnap, a felszabadulás ünnepén nem mentem be dolgozni, viszont
meglátogattam a harmadik kerületi okmányirodát, mivel egyszerre járt le
a jogosítványom és az útlevelem. Kábé másfél éve, de mostanáig nem
hagytam magam zavartatni.

Előrelátó típus lévén, és mivel híve vagyok a legújabb technikai
vívmányoknak, bejelentkeztem online, útlevél végett 10-re, jogsicsere
céljából 12-re (csak páros órákra lehetett, gondoltam, közben megyek
majd egy kört a Margitszigeten). Szintén újkeletű előrelátásom miatt
már előző este elkezdtem felkutatni a szükséges okmányokat, úgy mint
régi jogosítvány, orvosi papír, lejárt útlevél, személyi. A személyim
rögtön ott volt a táskámban, és röpke két óra alatt a régi jogsit, az
orvosi papírt és a tarhonyát is megleltem, ami nagy örömet okozott,
mert azt hittem, már sose látom többet. Az útlevél sehol. További fél
óra alatt viszont ráleltem a plüsspatkányra is, aki a görény
hordozódobozában játszott, de az útlevelemre még ott sem. Mindegy,
gondoltam, majd azt füllentem bátran, hogy elveszett (bár technikailag
a "nem találom sehol" és az "elveszett" konkrétan egymást fedő
fogalmak, úgyhogy a lebukás veszélyének igen csekély volta miatt nagy
bátorságra nem volt szükségem).

Mivel a Harrer Pál utca 9-11. a Harrer Pál utca többi részére
merőlegesen, a 14-es számmal egy vonalban, attól mintegy 50 méterre
található, késtem 5 percet, úgyhogy a 10 órás időpontomat fújhattam,
sebaj, kaptam egy számot így is, amivel röpke 30 perc múlva fogadtak is
a 9-es ablaknál. Ott a valóságnak megfelelően közöltem az üfszolgos
hölggyel, hogy én útlevelet szeretnék, mire ő azt mondta, hogy azt nem
is ebben az épületben kell, hanem a Harrer 2-ben, vagyis másutt. Én
próbáltam a számomon található "személyi igazolvány, útlevél"
feliratra, továbbá a portás útbaigazítására és a neten található
információkra apellálni, hátha rosszul tudja, de ő hajthatatlan volt.
Viszont legalább csekket adott, és áttelefonált a Harrer 2-be, hogy
utamat vigyázó szemek kísérhessék, és további tévelygéseim csírájukban
el legyenek fojtva. A megadott címen fogadtak is, mint aznapi egyetlen
látogatójukat a külvilágból, és  közölték velem, hogy az elmúlt 11
évben nekem nem volt érvényes útlevelem, ezáltal implicite
elismerésüket fejezték ki a meggyőzőerőmmel kapcsolatban, aminek
segítségével például évekig tanultam külföldön egy nemlétező
útlevéllel, de most legalább már tudom, miért nem találom. Pár
rendszerlefagyást követően – ami közben nekem, meglepő módon, csak a
személyi számomat (?) kellett megadnom, mert minden mást tudtak rólam –
regisztráltak, mint útlevéligénylőt, köszönik, majd küldik.

Vissza az Okmányirodába, ahol a 12 órás időpontomra nem adtak még
fecnit, mivel – úgy tűnik – azt csak pontban 12 órakor adhat a
rendszer, sem előtte sem utána. Úgyhogy ücsörögtem. Aztán 12-kor kaptam
számot, amivel felvegyverkezve tovább ücsörögtem. 12:37-kor méltónak
találtattam arra, hogy behívjanak, és a kezembe nyomjanak egy csekket,
amivel befizetés után ismét csak ücsöröghettem egy fertályórácskát,
mert nem úgy van ám az, hogy egyszerű legyen egy
jogosítványhosszabbítást regisztrálni, elvégre ha az lenne, akkor
minden hülye orrba-szájba hosszabbíttatna náluk reggeltől estig. Nem,
az úgy van, hogy 13:30-kor megint odahívnak, és itt is csak a személyi
számomat (??) kérdezik, amiről én azt hittem, hogy ezer éve megszűnt,
merthogy destruktívan alkotmányellenes, és az ördög találmánya. De
végül is elbocsátottak két papirossal, hogy majd legyek szíves, jöjjek
érte, és amúgy ők jó fejek, közölte velem az ügyfélszolgálat.

Hogy valami jót is mondjak, a digitális, helyszínen készült fénykép
rulez ötlet, kár, hogy mindkettőn nagyon frusztráltan nézek ki. Az
útlevelesnél például konkrétan azt mondta a hölgy, hogy mosolyogjak,
majd azt, hogy inkább ne. De ez van.

Mindenesetre bármelyik olyan párt, amelyik elintézi, hogy a személyi
számomat online, az aláírásomat meg akár postai úton is megadhassam
cserébe az okmányaimért, bizton számíthat az én szavazatomra és
töretlen hűségemre. Az a párt is, amelyik elintézi, hogy a bicikliúton
csellengő gyalogosokat mindenféle következmény nélkül el lehessen ütni.
Sőt, fizessenek, ha elütöm őket. Sőt, üssék el magukat, majd fizessenek.

* Copiright: a fiúm.