És jó, hogy öt végén égetem a gyertyát, mert van magánéletem, meg
dolgozom, meg kampányolok, meg matekot tanulok, meg klubéletet élek, és
időnként a depressziómra is szakítok pár percet, hogy az éjszakai,
álarcos-bosszúállós titkos életemről már ne is beszéljek, de amit
igazán szeretnék, az az alvás. Ágyamban, benne. Egyedül. Sokat.