Igen, keveset írtam mostanában, és igen, azt is hányaveti módon.
Nyomasztó gondom volt ugyanis, mégpedig az, hogy korteslevelet kellett
szerkesztenem (igen, ez ugyanaz a korteslevél, ami már pár héttel ezelőtt is
nyomasztott, egyszerűen nem értem, miért kell ilyen távoli időpontra
kitűzni bármilyen határidőt). Az eredeti dedlájn szombat lett volna.
Péntek du megbeszéltük a titivel (ő is jelölve lett, csak másik
pozícióra), hogy ez így embertelen, és meghívott szülinapi buliba is,
jövő hétvégére, amit én elfogadtam. Ennek örömére folytattuk a
levélírást, és a varrogatást. Kicsit később titi, mint választási
koalíciónk szóvivője, felhívta a választási bizottságot, és kialkudott
nekünk egy hétfő hajnali lapzártát, ami ugye számomra vasárnap estét
jelent, mert hétfő reggel nem hinném, hogy bármi mást képes lennék
értelmes szavakba önteni, mint mérhetetlen elkeseredésemet a világ
tökéletlensége és kegyetlensége felett, esetleg még egy kommunista
kiáltványt a kapitalista kizsákmányolók ellen, akik az emberhez nem
méltó hajnali nyolc órában jelölik meg a munkakezdés időpontját.
Mindenesetre a péntek estét magamévá tettem, kövek gördültek le a
mellkasomról, meg ilyenek.

Szombat reggel aztán összekaptam magam, elvégre aki ilyen
felelősségteljes posztot szeretne elnyerni, mint én, annak többszörösen
be kell biztosítania magát, nem szabad az utolsó pillanatig halogatnia
a dolgokat, satöbbi. Elhatároztam tehát, hogy koncepciót alkotok. Első
koncepcióm arra a körülményre épült volna, hogy a jelöltek közül én
vagyok az egyetlen lány, tehát ha például berakom a fotómat, mellette a
méreteimmel és a csillagjegyemmel, akkor bizonyára sokak számára
egyértelművé válik, hogy a mellem csupán jelzésértékűnek mondható
hogy belőlem válna a legjobb tesztgondnok a kínálatból. Ezt a koncepciót
később elvetettem, közben megvarrtam egy szoknyát, bokáig érőt,
sötétbordó alapon finom virágmintával, olyan keleties stílusban. Estére
már nem csak az nyomasztott, hogy kortesbeszéd, hanem hogy ehhez a
szoknyához nincs mit felvennem, úgyhogy gyorsan varrtam egy fekete
csipkeszegélyes felsőt is, és ezzel problémáimat és teendőimet a felére
csökkentettem, tehát elégedetten térhettem nyugovóra.

Vasárnap reggel aztán ott álltam egy elvetett koncepcióval, de legalább
áram volt, és internet. Ezzel együtt egy ilyen választási beszéd nem
olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, mert ugye figyelemfelkeltőnek
kell lennie, ugyanakkor informatívnak, ha túl száraz, akkor el sem
olvassák, de a vicceskedést sem szabad túlzásba vinni, mert úgysem értik
akkor elkönyvelnek megbízhatatlan bohémnak, szóval nehéz, nagyon nehéz.
Mindenesetre nem akarom én most itt szenzációhajhász módon nagyon
tovább fokozni az izgalmakat, lényeg, hogy este 10 és 11:20 között
összeütöttem a beszédem, szerintem elég jó lett, bár a világuralmi
törekvéseimról szóló részt talán kihagyhattam volna belőle, mindegy.
Következő lapzártakor valószínűleg beküldök egy kiegészítő cikket is,
aminek fő motívuma a véres és nyilvános öngyilkosság lesz, mint
jövőkép, számomra, amennyiben nem választanak meg. Ez ugyan kimeríti az
érzelmi zsarolás fogalmát, de a cél érdekében számomra semmi sem drága,
vagy méltatlan, célom pedig az (eredetileg a titi célja volt, de
lelkesen csatlakoztam), hogy megválasztásom után elintézzem, hogy a
választási bizottság elnöke túlzottan bürokratikus mentalitása miatt
ne kerülhessen többet semmilyen bizottság vagy albizottság döntéshozó
posztjára.