Az utóbbi pár napban kimondhatatlanul vágytam/vágyom egy szál
cigarettára, vagy legalább egy slukkra orvul, valakinek a tenyeréből,
de megálltam, és nem és nem. Vágyamat elteszem télre, amikor majd
egyszer egy messzi pályaudvaron kell majd várnom késő este a havazás
miatt késve érkező csatlakozásra, és a fagyos kezeimet csak a
túlméretezett karácsonyfa túlméretezett égőinél tudom majd
megmelengetni, na akkor veszek majd egy doboz mentolos hegyi levegőt,
és beszédülök az első szippantástól.

Egyébként meg mostanában, mióta egyáltalán nem is iszom és nem is
dohányzom, valami rettenetes dolog történik a memóriámmal. Tegnap
reggel negyedórát vártam a szokott helyen, mire leesett, hogy aznap nem
a szokott ember visz (előző nap csak háromszor tisztáztuk a dolgot). Ma
reggel kétségbeesetten próbáltam telefonos kapcsolatot létesíteni a
szokott emberrel a szokott helyen, mert elfelejtettem, hogy a mát meg
megbeszéltük. Most az előbb másodszor telefonáltam, hogy ebédet
rendeljek, még szerencse, hogy figyelmeztettek. Szerintem mióta
megszűnt az alkohol jótékony tartósító hatása, rohamos pusztulásnak
indultak az agysejtjeim, lassan olyan leszek, mint Lenny, sebaj, majd
kölcsönkérem a balrog házi tetovációs készletét. Ha el nem felejtem.