Nekem azért még a közelmúltban is elég konkrét képem volt az ideális
pasiról, aki magas, átható tekintetű, beteg humora van, nem rázza fel a
kólát, olvasta az összes könyvet, amit én, plusz még néhányat, eredetiben,
egy barlangban él egyedül, nem ismer senkit, de tud mindenről, keveset
beszél, de sokat gondolkodik, kicsorbulnak rajta a játszmák, és csak
akkor nevet, ha én bohóckodom, egyébként maximum elhúzza a szája
sarkát. Éjszakai típus, és zord külseje érzékeny bensőt rejt. Ja, és
hajlandó velem kefélni a konyhaasztalon. Ehhez képest a mostani álmom
egy olyan férfi, nagyeffel, akiről nem tudunk egyebet, mint hogy fúr.
Felfúrja nekem a képeimet, a konyhapolcot és a fali gyertyatartót
rögzítő csavarokat a vasbetonba bele (majd kefél velem a
konyhaasztalon). Kell nekem. Most.