Voltam könyvesboltban is, megvettem angolul a How to be good-ot Hornbytól metróskönyvnek, meg Az önző gén-t
Dawkinstól. Most fejeztem egyébként be a Focilázat, és bár a
labdarúgástól nekem messze nincs katarzisom, Hornby olyan, mint egy jó
haver, akkor is meghallgatja az ember, ha kevésbé érdekes hobbijairól
mesél. A génest meg már valamikor kiolvastam sebtében valakinél, üres
óráinkban, most meg majd rendesen. Dawkinssal egyébként a
Szivárványbontás óta nem vagyok annyira haver, egy amúgy is vékony
könyben én nem akarok egy teljes fejezetet Gould szétcincálásáról
végigolvasni, főleg, hogy Gould amúgy is méltatlanul túl könnyű
célpont, de hát a nagy elmék se tudnak mindig ellenállni a csábításnak
(vegyünk például engem, és életem történetét).