6. Kibontani a karcsontokat? Ha nem in situ, hanem úgyis hamis (a galaktikamagazinosok kifejezetten hangsúlyozzák, hogy hamis is lehet a fotó) képet csinálunk, akkor elég a földben alányúlni a vakolókanállal (igen, ez standard szerszám — meg a malteroskanál is egyébként), és kiemelni. Ez a metódus csak a comb-síp-szárkapocs együttesnél lehet probléma — az ember esetleg nem találja meg a térdkalácsot. Könyökkalács viszont nincs — pedig kéne; az előbb úgy bevertem a könyököm…
6. na de a karcsontok vannak a leghülyébb helyen, ahhoz az egész felsőtestet ki kell bontani, mert mindig lesüllyednek oldalt, ráadásul, ha a keze alá akarod tenni, akkor azt is ki kell pucolni a földből.
7. na ezért jó nekem az embertani tárba menni.
8. én meg kötök egy csomót a zsebkendőmre, hogy ne felejtsem otthon a cerkádat.
6. Szerintem a galaktikafotóhoz nem kéne igazán régészesen pucolni, elég, ha a koponya jól látszik, meg a magazin, meg mondjuk felette karcsontok, “félig még földdel fedetten”; az ecset inkább csak az ember kezébe kéne, mint ha éppen most tárná fel.
7. Jó, ha az embernek van egy saját plussz koponyája, de az is, ha többet is meg tud nézni alaposan, lévén, hogy erősen különböznek, amit a mellékelt ábra is jól mutat.
8. Remélem, hogy még párszor ki tudok menni. Majd a tenyerembe irom, hogy a) galaktikamagazinos fotót csinálni b) jó koponyát alaposan körbefotózni (erre elég jó az én kis gépem is) c) és még emellett le is ülni vele a sarokba. Kénytelen leszek erre az emlékezetsegítő metódusra, mert valahogy a lelkiállapot nekem igenis megnehezíti, hogy eszembe jusson, amit elterveztem. Talán ezért is hiszem nehezen, hogy te teljesen racionálisan tudsz viszonyulni. (Dehát persze mondom: bölcsész + matematikus = filozófus.)
1. azt kezdeném a koponyával, hogy a polcomra raknám, és időnként szeretettel megsimogatnám.
2. én nem az extrémsport miatt megyek ki a temetőbe, hanem azért, mert én azt dolgozom, hogy egész nap ülök a gép előtt és nyomogatom a billentyűket, és semmi kézzelfogható látszatja nincsen igazából a munkámnak. amikor az ember hullákat pakol ládákba, annak van kézzelfogható látszatja, és nagyon leegyszerűsíti a “kik vagyunk mi?” és “miért vagyunk itt?” problémaköröket. málnát kapálni is szeretek, meg falat festeni, csak ezek kevésbé intellektuális dolgok. pluszban, ha ott van a gödrömben pl a Tamás vagy a Sanyi, ők tanítanak egy csomó érdekes dolgot (mit kell nézni a csontokon, kormeghatározás, stb). És végső soron én _tényleg_ szeretek homokozni.
3. a galaktikafotós dolog azért tett engem feszültté, mert – pláne mivel a temetőmentés erősen időkorlátossá vált – én nem szeretek hiábavaló dolgokat csinálni, és _számomra_ a csontok ecsettel söprögetése hiábavaló munkának tűnik, amikor ki is szedhetném őket. ugyanakkor azért voltam rá hajlandó, mert tudtam, hogy neked fontos, és igazából nem is akkora kérés, és ennek ellenére senki másnak nem akarózott neked segíteni, de akkor is frusztrált, hogy ennyi idő alatt 3-4 tetemet kiszedhettem volna.
majd ha lesz koponyám, majd azt nézegetem otthon. :)
Kellene neked egy plussz koponya, mondod. Az is jut eszembe: mit kezdenél vele?
Miért is jut ez eszembe?
Azt mondod a http://nesztelencsiga.freeblog.hu/archives/2006/08/04/a_munkafolyamatrol/
bejegyzésben, hogy homokozás, meg kindertojás, meg ilyesmi. Mindez igaz, de szerintem alapvetően nem. Hanem az az effektus, hogy mink már olyan fejlettek vagyunk, akár ateista, akár keresztény, akár buddhista, stb. (mondjuk, a tibetiek meg sokak mások már évszázadok óta a dögevőknek vetik a hullákat), hogy tudjuk, a hulla nem bosszulja meg a bánásmódot, és nem is rossz neki.
Igen ám, de ha csak ennyi lenne, akkor nem mennénk ki. Nem szoktam fogpiszkálókkal dobálózni pusztán azért, mert ennek _nincs_ semmi misztikus hatása. A dologban ott van a másik oldal is, hogy mégsem tudjuk _teljesen_ kivonni magunkat az évezredes kulturális hatás alól, miszerint az öröknyugalom-háborításnak _van_ misztikus hatása, és mélyen belül megborzongat a dolog. Adrenalinfröccs, endorfingenerálás, extrémsport-feeling…
Azt vettem pénteken észre, hogy a gödörben egy icipicit feszültebb volt a kommunikációnk, mint mondjuk jövén-menvén a váci zónázóvonaton. Ez még talán abban is megmutatkozott, ahogy kiérezni véltem, hogy a galaktikamagazinos fotóalkalom egyszeri kegynek van tekintve. Persze nem mertem ellenkezni, mert akkor még ettől is eleshetem, de az az igazság, hogy van-e valami, ami miatt ne csinálhatnánk még egy-két ilyen fotót, például én még szeretnék olyat is, amin ásató ember is látszik munka közben?
(Ja, hogy mi ez: a galaktikamagazin.hu a “pályázatok” rovatban kéri, hogy küldjünk neki olyan fotókat, amiken egy Galaktika Magazin valami érdekes helyen látható.)
Még ennél is sokkal feltűnőbb volt az, ahogy a kivett koponyát egy gyors mozdulattal tetted az összecsukható műanyag kosárba. Én ma már, ha jó állapotú koponyát veszek ki, sosem mulasztom el, hogy az állkapcsot alá ne illesszem, és úgy megnézzem, de valójában le kéne csücsülni vele tíz percre a gödör sarkába, és jól megforgatni, körbenézni — nagyon bonyolult formája van ám
ok, feladom de ha egyszer belefutok egy csontokat pakolo lanyba egy megszunofelben levo temetoben tuti meg kell majd probalnom megkinalni egy pohar JO borral, hatha :D
igen kar hogy nem szereted a bort, de sosem keso, becsszora tanulhato.
akadnak oromok az eletben amik mint az olajbogyo eloszor kisse remiszto es titokzatos dolog (EZT meg lehet enni ezzel az izzel???) de ha probalgatod rogton kialakul
a boroknal raadasul lehet a konnyebb vegen megfogni a dolgot es elindulni mondjuk vegzetesen edes kesoi szuretelesu feherektol, 1-2 ev es hipp hopp maris izlik a szaraz voros is meglasd :D
CC: a metszőfogak tök könnyen kihullanak (postmortem), ott marad a helyük a csontban, de vissza kell őket ragasztgatni, ami macerás, meg nem is mindig találja meg őket az ember a földben.
Normalis hogy a legtobbnek hianyzik a metszofoga, de a tobbi foga megvan?
Vagy ez valami bizarr szertartas kovetkezteben lett eltavolitva???
A borpince projectet meg tamogatom.. ;)
mondjuk ha minden masodikat-harmadikat helyettesitenenk egy borosuveggel akkor egyreszt tobb helyre eleg lenne egy temetonyi szuvenir, masreszt igen hangulatos borospincet lehet teremteni gyertyafenyben :D
settenkedve lopakodó 
:)
KedvelésKedvelés
http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=1159&pageNum_images=1
KedvelésKedvelés
azt mondod, jó, ha látszanak a karcsontok. ehhez meg legalább a tetejüket ki kell bontani, és az a bordák szintje alatt szokott lenni.
KedvelésKedvelés
6. Kibontani a karcsontokat? Ha nem in situ, hanem úgyis hamis (a galaktikamagazinosok kifejezetten hangsúlyozzák, hogy hamis is lehet a fotó) képet csinálunk, akkor elég a földben alányúlni a vakolókanállal (igen, ez standard szerszám — meg a malteroskanál is egyébként), és kiemelni. Ez a metódus csak a comb-síp-szárkapocs együttesnél lehet probléma — az ember esetleg nem találja meg a térdkalácsot. Könyökkalács viszont nincs — pedig kéne; az előbb úgy bevertem a könyököm…
KedvelésKedvelés
Én meg, hogy ne felejtsem el visszaadni a rejtvényújságodat (elvinni elvittem a múltkor is, csak odaadni felejtettem).
KedvelésKedvelés
6. na de a karcsontok vannak a leghülyébb helyen, ahhoz az egész felsőtestet ki kell bontani, mert mindig lesüllyednek oldalt, ráadásul, ha a keze alá akarod tenni, akkor azt is ki kell pucolni a földből.
7. na ezért jó nekem az embertani tárba menni.
8. én meg kötök egy csomót a zsebkendőmre, hogy ne felejtsem otthon a cerkádat.
KedvelésKedvelés
6. Szerintem a galaktikafotóhoz nem kéne igazán régészesen pucolni, elég, ha a koponya jól látszik, meg a magazin, meg mondjuk felette karcsontok, “félig még földdel fedetten”; az ecset inkább csak az ember kezébe kéne, mint ha éppen most tárná fel.
7. Jó, ha az embernek van egy saját plussz koponyája, de az is, ha többet is meg tud nézni alaposan, lévén, hogy erősen különböznek, amit a mellékelt ábra is jól mutat.
8. Remélem, hogy még párszor ki tudok menni. Majd a tenyerembe irom, hogy a) galaktikamagazinos fotót csinálni b) jó koponyát alaposan körbefotózni (erre elég jó az én kis gépem is) c) és még emellett le is ülni vele a sarokba. Kénytelen leszek erre az emlékezetsegítő metódusra, mert valahogy a lelkiállapot nekem igenis megnehezíti, hogy eszembe jusson, amit elterveztem. Talán ezért is hiszem nehezen, hogy te teljesen racionálisan tudsz viszonyulni. (Dehát persze mondom: bölcsész + matematikus = filozófus.)
KedvelésKedvelés
fuhh, ez hosszúra sikerült. na akkor pontokban.
1. azt kezdeném a koponyával, hogy a polcomra raknám, és időnként szeretettel megsimogatnám.
2. én nem az extrémsport miatt megyek ki a temetőbe, hanem azért, mert én azt dolgozom, hogy egész nap ülök a gép előtt és nyomogatom a billentyűket, és semmi kézzelfogható látszatja nincsen igazából a munkámnak. amikor az ember hullákat pakol ládákba, annak van kézzelfogható látszatja, és nagyon leegyszerűsíti a “kik vagyunk mi?” és “miért vagyunk itt?” problémaköröket. málnát kapálni is szeretek, meg falat festeni, csak ezek kevésbé intellektuális dolgok. pluszban, ha ott van a gödrömben pl a Tamás vagy a Sanyi, ők tanítanak egy csomó érdekes dolgot (mit kell nézni a csontokon, kormeghatározás, stb). És végső soron én _tényleg_ szeretek homokozni.
3. a galaktikafotós dolog azért tett engem feszültté, mert – pláne mivel a temetőmentés erősen időkorlátossá vált – én nem szeretek hiábavaló dolgokat csinálni, és _számomra_ a csontok ecsettel söprögetése hiábavaló munkának tűnik, amikor ki is szedhetném őket. ugyanakkor azért voltam rá hajlandó, mert tudtam, hogy neked fontos, és igazából nem is akkora kérés, és ennek ellenére senki másnak nem akarózott neked segíteni, de akkor is frusztrált, hogy ennyi idő alatt 3-4 tetemet kiszedhettem volna.
majd ha lesz koponyám, majd azt nézegetem otthon. :)
KedvelésKedvelés
Kellene neked egy plussz koponya, mondod. Az is jut eszembe: mit kezdenél vele?
Miért is jut ez eszembe?
Azt mondod a
http://nesztelencsiga.freeblog.hu/archives/2006/08/04/a_munkafolyamatrol/
bejegyzésben, hogy homokozás, meg kindertojás, meg ilyesmi. Mindez igaz, de szerintem alapvetően nem. Hanem az az effektus, hogy mink már olyan fejlettek vagyunk, akár ateista, akár keresztény, akár buddhista, stb. (mondjuk, a tibetiek meg sokak mások már évszázadok óta a dögevőknek vetik a hullákat), hogy tudjuk, a hulla nem bosszulja meg a bánásmódot, és nem is rossz neki.
Igen ám, de ha csak ennyi lenne, akkor nem mennénk ki. Nem szoktam fogpiszkálókkal dobálózni pusztán azért, mert ennek _nincs_ semmi misztikus hatása. A dologban ott van a másik oldal is, hogy mégsem tudjuk _teljesen_ kivonni magunkat az évezredes kulturális hatás alól, miszerint az öröknyugalom-háborításnak _van_ misztikus hatása, és mélyen belül megborzongat a dolog. Adrenalinfröccs, endorfingenerálás, extrémsport-feeling…
Azt vettem pénteken észre, hogy a gödörben egy icipicit feszültebb volt a kommunikációnk, mint mondjuk jövén-menvén a váci zónázóvonaton. Ez még talán abban is megmutatkozott, ahogy kiérezni véltem, hogy a galaktikamagazinos fotóalkalom egyszeri kegynek van tekintve. Persze nem mertem ellenkezni, mert akkor még ettől is eleshetem, de az az igazság, hogy van-e valami, ami miatt ne csinálhatnánk még egy-két ilyen fotót, például én még szeretnék olyat is, amin ásató ember is látszik munka közben?
(Ja, hogy mi ez: a galaktikamagazin.hu a “pályázatok” rovatban kéri, hogy küldjünk neki olyan fotókat, amiken egy Galaktika Magazin valami érdekes helyen látható.)
Még ennél is sokkal feltűnőbb volt az, ahogy a kivett koponyát egy gyors mozdulattal tetted az összecsukható műanyag kosárba. Én ma már, ha jó állapotú koponyát veszek ki, sosem mulasztom el, hogy az állkapcsot alá ne illesszem, és úgy megnézzem, de valójában le kéne csücsülni vele tíz percre a gödör sarkába, és jól megforgatni, körbenézni — nagyon bonyolult formája van ám
KedvelésKedvelés
azt hiszem, az összes csontokat pakoló lányok nevében is megkérhetlek, hogy mindenképpen.
KedvelésKedvelés
ok, feladom de ha egyszer belefutok egy csontokat pakolo lanyba egy megszunofelben levo temetoben tuti meg kell majd probalnom megkinalni egy pohar JO borral, hatha :D
KedvelésKedvelés
az olajbogyót én rögtön szerettem, mint mindent, ami sós, a bor viszont nekem mindig savanyú, vagy kocsmaszagú, esetleg mindkettő.
KedvelésKedvelés
igen kar hogy nem szereted a bort, de sosem keso, becsszora tanulhato.
akadnak oromok az eletben amik mint az olajbogyo eloszor kisse remiszto es titokzatos dolog (EZT meg lehet enni ezzel az izzel???) de ha probalgatod rogton kialakul
a boroknal raadasul lehet a konnyebb vegen megfogni a dolgot es elindulni mondjuk vegzetesen edes kesoi szuretelesu feherektol, 1-2 ev es hipp hopp maris izlik a szaraz voros is meglasd :D
nem mintha teriteni akarnek .)))
KedvelésKedvelés
kedves lucia, neked van _egy_ ilyened.
KedvelésKedvelés
CC: a metszőfogak tök könnyen kihullanak (postmortem), ott marad a helyük a csontban, de vissza kell őket ragasztgatni, ami macerás, meg nem is mindig találja meg őket az ember a földben.
KedvelésKedvelés
gargoyle: igen, kár, hogy nem szeretem a bort.
KedvelésKedvelés
Normalis hogy a legtobbnek hianyzik a metszofoga, de a tobbi foga megvan?
Vagy ez valami bizarr szertartas kovetkezteben lett eltavolitva???
A borpince projectet meg tamogatom.. ;)
KedvelésKedvelés
mondjuk ha minden masodikat-harmadikat helyettesitenenk egy borosuveggel akkor egyreszt tobb helyre eleg lenne egy temetonyi szuvenir, masreszt igen hangulatos borospincet lehet teremteni gyertyafenyben :D
KedvelésKedvelés