a könyvfesztiválról

A könyvfesztiválra muszáj volt kimennem szakmai okokból, és mivel voltam már párszor, megtettem a kellő előkészületeket, vagyis ráfestettem a hajamra egy réteg barnát, és végignéztem a Black Books három évadát. Ezzel a sorozattal sok szempontból tudok azonosulni, különösen most, hogy közeledik az szja bevallásának időpontja:

Szóval egy kiadó által szponzorált ebéddel kezdődött, utána mondták, hogy bevisznek, mint szakmát, de úgy éreztem, hogy előtte muszáj vennem egy új harisnyát, úgyhogy vásároltam a Mangóban két nyári ruhát (ezen agonizáltam egy darabig, mármint, hogy megvárjam-e a nyári leárazást, de utána felmerültek bennem azok az érvek, hogy én most akarok szép lenni, és bármikor elüthet a villamos, és ekkor közölték velem a kasszánál, hogy aznap mindenre 30% leárazás van, ami ugyan ki volt plakátolva, de valószínűleg a lélektani vívódásaim miatt nem vettem észre).

Azután viszont lelkiismeretesen bementem magára a könyvfesztiválra, még belépőt is akartam venni, de rögtön a bejáratnál szakmabelinek néztek, pedig nem is cseréltem harisnyát (vagy pont azért). Utána eljutottam a második standig, amikor felmerült bennem, hogy erősítést kellene hívni, és telefonáltam brainoiznak, aki egyrészt nem hallott, másrészt viszont sms-ezett, hogy kint söröznek, és a baráti kapcsolatok azért mégiscsak fontosabbak, mint az, hogy pánikrohamot kapjak a tömegben, szóval kénytelen voltam feláldozni magam.

Odakint aztán valahogy nagyon hamar a csoporttól elkülönülve találtam magam brainoizzel, akivel fordításokról beszélgettünk, és ez egy idő után elfajult, amikor mesélte, hogy olvasta egy másik fordító blogján, hogy mennyire szép szakma ez a műfordítás, és ettől zaklatott lett, mert a saját tíz évvel korábbi énjét látta benne, mire én bátortalanul megjegyeztem, hogy de asszem, az arra volt kihegyezve, hogy az ember arra gondol közben, hogy milyen jó lesz, amikor kifizetik, amire brainoiz (valóban zaklatott benyomást keltve) rávágta, hogy de hát soha nem fizetik ki.

(hadd jegyezzem meg amúgy, hogy őt már akkor is az ország egyik legjobb műfordítójának tartottam, amikor még nem is ismertem, másrészt igazából tényleg ki szoktam minket fizetni, mondjuk a fordítás leadása után 3 hónap – két év intervallumon belül).

Itt még bepróbálkoztam azzal, hogy de hát az jó, ha végre szépirodalmat kap az ember, meg minden, mire olyan arccal, mint amikor fájnak benne a versek, közölte velem, hogy igen, pont ezt érezte tíz éve, de elmúlik.

Utána Isoldéval beszélgettünk még az általa javasolt nőgyógyászról, meg arról, hogy ő nem szereti, ha a nőgyógyásza az életéért aggódik, én meg nem szeretem, ha a nőgyógyászom lelkizik velem, majd ismét megkíséreltem tenni odabent egy kört, ami nagyon gyorsan rövidre zárult azzal, hogy menjünk inkább vissza sörözni. Alie-t konkrétan a bejáratból sikerült ezzel visszafordítani, de nem bánta meg.

Aztán vettem még egy ruhát a Mangóban, szóval nem volt teljesen eredménytelen a kirándulás, de ezt mindig is ördögi konspirációnak tartottam, amikor könyves dolgokat szerveznek emberekkel. Úgy értem, én tényleg nagyon szeretem a könyveket, szerintem a legjobb dolgok egyikei a világon, de pont az elmélyedésről meg az egyedüllétről szólnak, vagy kellene szólniuk, nem pedig arról, hogy szóba kell állni miattuk más emberekkel, akik ismeretlenül is behatolnak az intim szférámba. A megfelelő mértékű elidegenedés és személytelenség, az nincs meg egy ilyen könyvfesztiválon, mindenesetre otthon azért befejeztem a Kakukkszót (párbeszédek!).

És akkor csak a keretes szerkezet végett:

22 thoughts on “a könyvfesztiválról

    1. lucia Szerző

      ez gyönyörű online detektívmunka lenne, azt az apró részletet leszámítva, hogy sajnos nem én vagyok terhes, nekem csak lassan el kéne mennem az ajánlott szűrővizsgálatokra, és rájöttem, hogy az előző nőgyógyászommal meghalt köztünk a bizalom :)

      Kedvelés

  1. zsoltu

    Most azt hiszem, megijedtem. Nem tudom, miért most ütött be ez a nőgyógyász dolog, de most nagyon. Szóval mondja meg valaki, hogy mi a nőgyógyász férfi megfelelője? Van? Kell, avagy kellett volna már? Vagy ez nőknek ilyen kiváltság dolog? Tessék megmondani, a férfi hova kell menjen?!

    Kedvelés

            1. Tarhonyakártevő

              Az éves urulógiai szűrés még soha nem ártott meg senkinek. Tényleg. Ha még nem voltál soha, menj el. (Bár akkor már érdemesebb valami kombinált szűrésre elmenni.) A prosztatarákot ráadásul lehet vérvétellel vizsgálni, szóval még a méltóságodon sem esik folt.

              Kedvelés

    1. lucia Szerző

      ez női kiváltság, amelyet a fogamzásgátló tabletta, a méhnyakrákszűrés és az esetleges menstruációs problémák indokolnak, ha ilyenjed nincsenek, akkor semmiképpen ne nőgyógyászhoz menjél! :)

      Kedvelés

  2. Martiniq

    Amúgy nem kutakodnék a zsebedben, de mivel indirekt módon felhívtad rá a figyelmet, így kénytelen voltam megállapítani, hogy lehet, hogy későn fizetnek, de akkor valószínűleg nagyon jól. Irigy vagyok és szomorú, amiért nem vagyok olyan okos, tehetséges és jól kereső, mint Te… :-)))

    Kedvelés

    1. orsolya

      szerény tapasztalataim szerint nem fizetnek nagyon jól. csak örül az ember, ha kifizetik a munkáját. te nem örülsz a fizetésednek? főleg, ha eleve tudod, hogy vszeg nem kapod meg időben, hanem 3 hónap és 2 év közötti intervallumban valamikor. ;)

      Kedvelés

      1. lucia Szerző

        a műfordítás fizet a legkevésbé jól a munkáim közül, de azt legalább szeretem. ha konkretizálni akarjuk, akkor egy átlagos kiadótól leadózva (EVA) 59 fillért kapok leütésenként (benne van a művészi hozzáadott érték is), és ebből még ki kell fizetni havonta a tb-nyugdíj-stb-t, a könyvelőt, és a védelmi pénzt a kereskedelmi és iparkamarának. ha sokat gépelek, akkor sikerül is, és még enni is tudunk :)

        Kedvelés

          1. brainoiz

            Nagyon kiadótól függ (hatalmas eltérések vannak néha ívdíjban), de irigyelni szerintem senkit sem kell. Ha valaki kapna annyi munkát, hogy átlagosan havonta öszehozzon egy normál regénynek megfelelő szöveget, akkor egy átlagosnak számító havi kereset kijöhetne belőle (bár mint lucia is írta, a fordító számlaadásra kötelezett kényszervállalkozó, ennek minden szépségével együtt), De a kiadók nem fizetnek havonta, szóval ez elméleti kérdés.

            Kedvelés

      2. Martiniq

        De, örülök; már ha van munkám. Amúgy azért vontam le ezt a következtetést, mert Lucia egy nap alatt három nyári ruhát vett akciósan 30.000-ért. Hirtelen felindulásból (harisnya helyett)… :-)

        Kedvelés

  3. brainoiz

    “másrészt igazából tényleg ki szoktam minket fizetni, mondjuk a fordítás leadása után 3 hónap – két év intervallumon belül”

    igen, ez igaz, elnézést mindenkitől, aki éppen fordítónak állna, de ettől megriadt, szóval átlag fél évvel a számla kiállítása után elég szép eredményeket lehet elérni, ha az ember minden nap kitartóan hízeleg, majd fenyegetőzik telefonon. vagy ha azt csinálja, mint én, hogy keserves tapasztalatokat begyűjtve, cinikusan már kizárólag annak a kevés kiadónak dolgozik, akik még normálisak, de azt már mellékállásnak nevezik.

    Kedvelés

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .