és borítékot címezni is nagyon szépen tudok

Szóval újból arra kellett jutnom, hogy a férfiak teljesen logikátlan és kiszámíthatatlan lények, mert tegnap éjjel háromkor, miközben a rendszergazda kanapéján fetrengtem*, hogy is mondjam, egyáltalán nem mutattam sem megjelenésileg, sem intellektuálisan, sem lelkileg a legjobb formámat, mégis ez volt azon ritka pillanatok egyike, amikor őszinte csodálatot sikerült kiváltanom belőle (általában megértő elnézéssel, máskor magára nyugalmat erőltetve, de érezhetően némi visszafojtott dühvel kezel a jellemem folytán. Nem mondom, hogy ezt soha nem szoktam szándékosan kiprovokálni belőle).

Szóval a fő gondom lehetett volna az is, hogy szétaludtam a hajam, vagy hogy pár perccel korábban derült ki, hogy negyedszer is tönkrement a vinyóm a netbookban, vagy hogy a navnak nevezett apeh érthetetlen módon leinkasszózott tőlem egy csomó pénzt, noha mindent befizettem, de nem ez volt, hanem azon agonizáltam, hogy már megint számlát kell kiállítanom (sőt, mivel hónapok óta agonizálok ezen cselekvés helyett, számlákat). Mivel ennek a történetnek megvan a maga koreográfiája, ami nem azzal kezdődik, hogy megnyitom a számlaprogramot, hanem azzal, hogy meg akarok halni, fennhangon tudósítottam a rendszergazdát, aki éppen egy hosszú, megértő és empatikus magánlevelet próbált írni valakinek, miközben a másik kezével a gépemről mentette, ami menthető, arról, hogy mennyire és hogyan akarok meghalni, sőt, nem is meghalni akarok, hanem azt, hogy elvegyen egy gazdag férfi, és soha többé ne kelljen számlát kiállítanom.

Amikor azt kezdtem kifejteni, hogy az lenne a legjobb, ha a gazdag férfi halna meg, miután elvett, mert akkor saját jogon nem kellene számlákat kiállítanom (a vagyonos özvegység vágya visszatérő elem az életemben), azért rám szólt, hogy most nagyon kell vigyáznia, nehogy a nekem szóló válaszokat véletlenül a gyengéd lelkű levelezésébe írja bele, úgyhogy egy kicsit csendben maradtam (bár egyszer véletlenül felmordultam, hogy “miért nem vagy hajlandó értékeket mutatni, köcsög?”**, és akkor döbbenten fel is nézett, de megnyugtattam, hogy az excelhez beszéltem, nem hozzá).

Na de amikor felsejlett bennem az az érzés, hogy most már ideje lenne elvonulnom aludni, mert lassan kezdek magamnak sem szimpatikussá válni, akkor a rendszergazda egyszer csak rám meredt, és megkérdezte, hogy mégis, hogy jött össze ez az egyharmad. Erre én kicsit értetlenül, de a tényeknek megfelelően azt válaszoltam, hogy hát úgy, hogy a Fidesz kapta a kétharmadot (mentségemre szóljon, éppen Kálmán Olga ment a tévében, mint kontextus), de a rendszergazda türelmetlenül leintett, hogy nem az, hanem hogy sikerült háromba hajtanom a számlát a francia borítékba, két ízben is. Én szerényen csak annyit feleltem, hogy szemmérték, mire a rendszergazda nem csak úgy nézett rám, mint egy istennőre, hanem verbálisan is kifejezte, hogy csodál engem.

Hiába, tele vagyok rejtett értékekkel.

 

* Nem járunk, vagy ilyesmi.

** Elnézést, de tényleg nagyon fel voltam dúlva a számlázás miatt.

15 thoughts on “és borítékot címezni is nagyon szépen tudok

  1. interpreter

    Ja es a posthoz: Nekem meggyozodesem, hogy Lucia es Rendszergazda egymasnak vagyon teremtve, amit Lucia tud is (bocs), de egyelore arra varunk erre a rendszergzazda is rajojjon. Es akkor happily ever after.

    Kedvelés

    1. lucia Szerző

      hadd idézzek valakit, aki mindkettőnket régóta ismer: “nagyon sokat gondolkoztam azon, minek kellene a következő négy évadban történnie ahhoz, hogy ti összejöjjetek a rendszergazdával, de még fejsérüléssel és teljes emlékezetkieséssel együtt sem sikerült ezt összehoznom”.

      Lassan egyébként felmerül bennem, hogy a vádak elejének vétele végett nem ártana, ha néha írnék a _valós_ magánéletemről :)

      Kedvelés

  2. BlahaLujza

    Maximálisan megértelek: én a haladási naplók megírása kapcsán viselkedem kísértetiesen hasonlóan, talán kicsit vulgárisabb vagyok (bár, ha némi öncenzúrát gyakoroltál a post írásakor, akkor nem feltétlenül)

    Kedvelés

            1. neeev

              Az a kontextus, hogy a “kanapéján fetrengtem”, meglehetősen erősen implikálja, hogy a bútordarab tulajdonosa férfi. Az előbb csak vicceltem.

              Kedvelés

                1. Tarhonyakártevő

                  Fokozná a balladai genderhomályt, ha elmondanánk, kivel fetrengtél a kanapémom, ami – figyelem, újabb pikáns részlet – nálam csak a “Grafit ágya” névre hallgat?

                  Kedvelés

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .