sok megpróbáltatás ért életemben, de a lelket a 113-as számú gazdabolt ölte ki belőlem végleg 2013. májusában

Én már komolyan azt hittem, hogy mindent láttam, mindenre fel vagyok készülve, semmi nem érhet váratlanul, ismerem az emberiség kollektív lelkének minden rosszindulatú és destruktív megnyilvánulását, ezért például eleve esővízgyűjtőhordó-kompatibilisre építtettem az ereszcsatornám lefolyóját, vagyis azt kértem, hogy a legalacsonyabb falhoz rögzítő karja legalább 180 cm-re legyen a talajszinttől, a faltól legalább 12 cm-re álljon el az egész (már a leendő külső szigetelés miatt is), és végződjön 100-120 cm magasságban a földtől, de vegyenek hozzá nekem még egy 50 cm-es toldalékot is, ha esetleg később úgy döntenék, hogy mégiscsak egy nagyon kicsi esővízgyűjtő hordót akarok.

És azt hittem, hogy innentől már egyszerű lesz az esővízgyűjtő hordó, de tényleg mindent átgondoltam, az esővízgyűjtő hordót nem kell installálni, nem kell újraindítani, nem kell hozzá frissítéseket telepíteni, nem kell konvertálni, exportálni, importálni, nem kell ellenőrizni a komaptibilitását a többi hardverrel, nem kell glettelni, nem kell aljzatkiegyenlíteni, nem kell körbevágni, nem kell nedvesen tartani, nem kell megvárni, amíg megszárad, nem kell lecsiszolni, nem kell alapozni, nem kell kétszer átfesteni, nem kell lelakkozni, nem kell megfelelő méretű tiplit venni hozzá, nem kell vízszintezni, nem kell berajzolni, nem kell felületkezelni, az esővízgyűjtő hordó bármilyen méretű lehet 50-180 cm között, és ezt még én is felismerem szabad szemmel, nem kell lábujjhegyen járni körülötte, nyugodtan tehetek hirtelen mozdulatokat a közelében, és nem kell szöcskét gyűjteni neki. Az esővízgyűjtő hordó az a nagyszerű találmány, amelyet a fizika és a meteorológia a maguk teljességében emberi aggyal felfoghatatlan törvényei működtetnek, és ez az önhibánkon kívüli ignorancia mintegy fel is ment minket az alól, hogy az esővízgyűjtő hordóval bármit tennünk kelljen.

Gondoltam én.

Éppen ezért ma beugrottam esővízgyűjtő hordóért a szakboltba, arcomon a görög drámák jövőbe nem látó hőseinek mosolyával, melynek következtében kaptam egy ezres kedvezményt a néniktől. És ekkor még azt hittem, hogy a tenyerén hordoz engem az élet, mert lett egy célnak messzemenően megfelelő, kertem flórájába sötétzöld színével tökéletesen illeszkedő, fedeles esővízgyűjtő hordóm, ami még talán a kocsiba is be fog férni valahogy, amikor is a fizetés után minden felvezetés nélkül a kezembe nyomtak egy csapot, hogy ez is jár hozzá.

Mint kiderült, a csapot majd a hordó alján található fél tenyérnyi sík felület valamelyik részébe általam vágott lyukba kell kétoldalról rögzítenem. Azt a tanácsot kaptam, hogy a lyukat forróra hevített fémeszközzel vájjam majd a műanyagba.

Igen, az esővízgyűjtó hordót konkrétan szerelni kell.

És természetes reakció, ha valakiben ezen a ponton felmerül az a gondolat, hogy nem szereli fel a csapot az esővízgyűjtő hordóra, bennem is felmerült, de amint több lépésre előre végiggondoltam, rögtön láttam, milyen végzetes csapdákat rejthet ez magában. Ahányszor az esővízgyűjtő hordó fölé hajolva merem ki belőle a vizet, mindig a lelkembe mar majd a megbánás, hogy bár felszereltem volna rá a csapot. A csap pár hétig az autóm hátsó ülésén fog majd hányódni, ahol most jogos felháborodásomban hagytam, és mindig magyarázkodnom kell majd miatta, ha valakit elviszek valahova, utána egy kocsitakarításnál duzzogva bepakolom majd a házba, ahol nem lesz helye, mert egy felrakatlan esővízgyűjtőhordó-csapnak nem lehet helye sehol. És akkor egy szép napon becsenget majd hozzám Ryan Gosling azzal, hogy akkor ő most itt van, de ó jaj, a csapot véletlenül leverem majd a szerszámoskamra polcáról, ahonnan persze egyenesen a diszperzites festék dobozába hullik, meg kell majd mosnom és kiraknom szárítani, de centrifugáláskor mindig leesik majd a mosógép tetejéről, és éjszaka a sötétben rálépek, és kificamítom a bokámat, és amikor a konyhapolcról, ahova levágtam, egyenesen beleesik majd a lassúfőzőbe, akkor a hazatérő férfinak nem azt fogom mondani, amit csap nélkül mondanék, hogy málnás vagy pisztáciás macaront csináljak szerinted a sous vide kacsamellhez?, és hogy szerintem esküdjünk májusban, mert akkor nyílik a pipacs és a cseresznyevirág, hanem megtörten és sápadtan nézek majd magam elé, és olyanokat mondok, hogy ne haragudj, Ryan, nekem ez nem működik, nem tudnám megfogalmazni, hogy miért nem, egyszerűen csak érzem, hogy valami nem jó, kérlek, most menj el, és akkor a kamera vesz mindkettőnkről pár hosszabb közelit, majd csak a falat látjuk, amelyen alul, szinte, de csak szinte láthatatlanul van pár kisebb, világos pötty, amelyek az összefestékezett esővízgyűjtőhordó-csapról kerültek még oda, és közben halljuk az ajtó csendes, de kegyetlenül szívszorító csukódását.

És akkor még ők csodálkoznak, ha az ember felháborodott hangnemű leveleket ír a fogyasztóvédelemnek.

25 thoughts on “sok megpróbáltatás ért életemben, de a lelket a 113-as számú gazdabolt ölte ki belőlem végleg 2013. májusában

  1. m.

    nem mintha bármi jelentősége is lenne, de ma reggelre azt álmodtam*, hogy egy általad tartott házavató buliban flamenco gitározom, hogy lenyűgözzem bozsik yvette-et, és két dolog derült ki:
    1. meghökkentő módon a tudatalattim tudja, mi az a flamenco gitár
    2. az álmaimban bozsik yvette inkább úgy néz ki, mint hoffmann rózsa
    2+1. elég alaposan követem a lakásfelújítás folyamatát a blogodon
    2+1 meg még egy, hogy téged is érintsen a dolog: a tudatalattim olyan embernek tart téged, lúcia, akinél jófajta úrilányként egy buliban minden eshetőségre van egy flamenco szoknya

    és ami meg nem derül ki:
    legkevésbé sem vagyok megszállott, csak kitartó némaolvasó lány (félrehordó képzettársításokkal), aki aznap költözött élete első saját és egyedül birtokolt lakásába -rögtön bele is kezdhetett élete első és remélem egy darabig egyedüli felújításába-, meg hogy salingert és ryan goslingot bármikor bármennyit, meg a mucit is, légyszíves, és ha tudsz, akkor olyasmit is, hogy a lakásfelújítás zen, megvetted, átkented, betetted, működött, valami, köszönöm.

    *és igen, az viszont kiderült, hogy nem foglalkozom azzal, h más álmánál csak mi a rosszabb. mondjuk a felújítás biztosan.
    m.

    Kedvelés

    1. lucia Szerző

      egyrészt én is szoktam ismeretlen bloggerekkel álmodni, másrészt tényleg van flamenco-szoknyám, harmadrészt meg a felújítás igazából szórakoztató műfaj (bár ez a hitem egy kicsit megingott, amikor kiderült, hogy a teljes villanyvezeték-cserével kell kezdeni, minek következtében nem csak anyagi tartalékaim csappantak meg, hanem a házban a falbontások miatt kb 1 cm nagyon finom por lepett be mindent (azóta is találok belőle ilyen felső ablakkereteken, csöveken, ilyesmin), továbbá emiatt minden falat glettelni-csiszolni kell festés előtt). de a radiátorfestés pl fun.

      Kedvelés

        1. Shia-ko

          Nem aggódni! Felújítás tényleg buli, szerintem legalábbis addig, míg nem tudod hogyan kell; utána inkább csak meló. Addig viszont a lassan véget érő újrafelfedezése a gyermeki énnek.

          Kedvelés

          1. m.

            hah :) az újrafelfedezett gyermek szerint is a legjobb rész a sör a nap végén a munkásokkal, még akkor is, ha csak bal kézzel tudja már emelni a dobozt. És munkások alatt A Fiúkat értem, akik már megnéztek két youtube-videót a parkettacsiszolásról, hogy felkészültek legyenek, és akik annyira szabadon kezelik a nyelvet, hogy szerintük tök egyértelmű, hogy ha azt kiabálják, hogy álljak neki a galéria csiszolásának, akkor CSAK a lépcsőt kellett volna, de tulajdonképpen szerintük nem is fogják mások észrevenni, hogy legyalultam a galéria egyharmadát tévedésből.

            Kedvelés

  2. zsuzska4

    Anyukámnak – aki nagy kertész, el akartam küldeni, hagy szórakozzon ö is, de azt hiszem, a Goslingos csavart már nem venné szegény a 73 évével, így csak én kacarászom itt magamban csendesen. Köszönöm!

    Kedvelés

  3. neeev

    Istenem, istenem, mennyire fáj a lelkem hogy én nem vagyok Lucia.
    Itt rezeg bennem az a hisztérikus, görcsös, fullasztó, de féktelen és boldog röhögés, amely azután törne ki belőlem, hogy elolvastam az Ő művét a kasza kognitív kontextusáról.
    A kaszaverő üllő és kalapács rugalmas féltér problematikájáról. A felkeményedő lágyvas nem newtoni viselkedéséről, amelynek hatására a több napja vert kasza egyrészt behullámosodik, majd javíthatatlanul, és végleg bereped, és véglegesen belédég a meggyőződés a tárgyak ördögi rosszindulatáról.

    Kedvelés

  4. Zsuzsi

    En meg eddig csak olyan hordoval talalkoztam, amin ki volt furva a megfelelo luk (szamszerint harommal, az elso olyan hamar megtelt esos idoben es olyan hamar kiurult szarazban, h vettunk egy masikat es sorba kotottuk, a harmadik meg a kerti sufnihoz kerult es a tyukokat latja el esovizzel). A csap nem volt benne, mert szallitas kozben serulhet, de a lukkal nem kellett kezdeni semmit. Lukasat nem arulnak?

    Kedvelés

  5. kéknyuul

    Akkor te még nem vettél kaszát! Az konkrétan darabokban van, nem mondja a hapsi (gazdaboltos) hogy ne csak pengét vegyél hozzá, hanem bilincset is, meg kacsot (!) meg az sem világos, hogy a penge miért nincs megfenve, és egy napig kell a hozzáértőnek kalapálni (ahhoz kell egy fajta kalapács, meg üllő is, bezony), hogy használni is lehessen. És sehonnan sem lehet letölteni a szakszerű használatot oktató videót – sem. Pláne olyat nem, ahol RG félmeztelenül kaszál.

    Kedvelés

  6. aaaa

    mi videken csak oldalara dontottuk es kifolyt belole (mint az allatok)

    amugy meg kifolyik belole am a felesleg esoben, es azt is meguszod h leereszteskor a belekoltozott bekacsalad szoruljon a csapba.

    Kedvelés

  7. piszke

    Talán nem fair elárulnom, hogy van olyan csatornaelem is (illetve értelmesebb csatornások készítenek bádogból), ami a csatornából kihajtható kis lapátszerűség, így 160 cm alatt bármekkora méretű hordóba belecsorog belőle a víz, ha pedig sok az eső, akkor szépen be lehet csukni, és hétköznapian szokásos csatornává alakul, alsó kifolyóval. Bocsánat.
    (Bár éjszakai özönvízszerű esőzés során priceless kimenni becsukni, hogy a hordóból szanaszét csorgó víz ne mossa alá a pincét…)

    Kedvelés

  8. martine

    Hú, azt hittem, ez az esővízgyűjtős a legjobb blogbejegyzés, amit mostanában olvastam, de aztán elolvastam a kamélonosat is, és az is nagyon tetszik :D

    Kedvelés

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .