a fordítómaffiáról majd legközelebb

22 hozzászólás

A férfi, akinek egy betűből állt a neve, hosszan várakozott a megbeszélt kapu előtt. Nem telefonált, tudta, hogy hiábavaló lenne. Amikor végül megjelent a lány, aki a saját kapujából is képes elkésni otthonról indulva, csak morgott valamit az orra alá.

– Tudod, vannak nálad fontosabb férfiak is az életemben – vonta meg a vállát a lány olyan mozdulattal, mintha minden helyiségben fontosabb férfiakat tartana, és folyamatosan velük foglalkozna. De mivel a lelke mélyén kedvelte a férfit, a fontosabb sminkelést, felöltözést és mosásberakást nem említette.

– Ha megírod a Múzsa dühe című bestselleredet, akkor százalékot kérek – terelte a férfi a szót az anyagiakra, mert nem szeretett az érzelmeiről beszélni.

Utána mégis beszélt róluk. Hosszan. A lány eközben nem emelte fel a tekintetét a telefonról, amit tőle kapott. A férfi először csak hallgatott, majd végső kísérlet gyanánt a kapcsolatteremtésre küldött a lánynak egy sms-t. Nem tudhatta, hogy a lány nem képes megnyitni.

Az egybetűs nevű férfi végül nem látott más lehetőséget, mint hogy azt tegye, amit a helyében mindenki más is tett volna: felállt, majd elment a nőhöz, aki igazán szerette, és akitől mégis különköltözött. Alkoholt is vitt magával. A nő házas volt, de mindig beengedte. Mindig várta. Ő várta.

A lány a távozása után is tovább nyomkodta a telefont. Az arckifejezéséből nem lehetett kiolvasni, mit érez. Felsejlett előtte a pillanat, amikor majd egy sötét kapualjban jelöletlen bankjegyeket fog átadni a férfinak. Minden kapcsolat eljut erre a pontra előbb-utóbb, gondolta.

22 thoughts on “a fordítómaffiáról majd legközelebb”

  1. lucia

    petya: ígérem, több alkalommal foglak írásban figyelmeztetni, mielőtt rádküldeném ezért az ukrán maffiózókat. de nem zavar, hogy kontentet tolsz a blogomba :)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓
  2. petya

    GrA: Egyelőre itt bloggolok Lucia kommentjei között, amíg nem ír nekem egy udvarias (vagy kevésbé udvarias) levelet arról, hogy ne tegyem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓
  6. lucia

    petya: a mai újabb rémisztő húzása, hogy elintézte azt, amit nekem hosszú évek alatt nem sikerült, és most ha csörög, akkor ott a hívó fényképe, az összes hülye mailcíme, annyaneve meg minden. szóval tisztára behozza nekem az információt mindenhonnan, egy baja van csak, hogy pihenő üzemmódban nem látom rajta a nem fogadott hívásokat és új sms-eket, ezért tök nyugodtan fetrengek tudatlanul tovább. a hívásokon és sms-eken kívül viszont tényleg teljesen alkalmas mindenre, még öngyújtólángot imitálni is (valószínűleg elektromos cigarettához).

    találtam neked egy újabb hirdetést is, flexesékre való tekintettel: http://budun-archivum.tumblr.com/post/3292397021/pesti-hirlap-1915-via

    még szerencse, hogy ha törölsz is a barátaid közül, innen azért tudni fogom, mi van :) gyere haza, Böhm néni, minden meg van bocsátva.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓
  7. Selachophob

    Nekem igazából olyan (an)droid kéne, ami érti a párologtatók bináris nyelvét.

    Más egyébként, ha ilyesmit vesz, simán bevinné a városba és kitöröltetné a memóriáját, hiszen most már az övé, akárkié volt is.

    (In memoriam Beru & Owen)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓
  11. petya

    Igen, különben gyermekkoromban 4 utópisztikus álom volt: a) legyen picsa olcsó a repjegy Londonba b) legyen egy világméretű számítógépes hálózat c) maradjon el a tél d) legyen egy androidom.

    Azt kell mondanom, hogy az a-c maradéktalanul teljesült, a d meg csak névleg, de most már bízva bízom. Ráadásul ahogy mondod, tényleg facebook függő a készülék, “Egyedülálló android megosztaná” , eh… egyre komolyabban fontolgatom, hogy 10 főre csökkentem a barátaim számát. Úgy sem szeretek maradéktalanul senkit :-)

    Ezt a hirdetést akár el is küldhetném az illetőnek, mert az összes befejezetlen és kiadatlan levelezéseinkhez passzentos, és szerintem simán vagyunk olyan viszonyban, hogy Gyöngyikézzem, de…. félek, hogy félreértené.

    Flexesék létét viszont te értetted kicsit félre, ők ugyanis Jupiterek egy csordányi kis ökör között vagy God Mode-ra állították az életet, mindenesetre nekik mindent szabad, mások csak meghúzhatják magukat – bizonyos korlátok között, értelemszerűen. Szóval két dolgot várok már csak az itteni élettől: a) tőlük 10 centire megnyisson az étterem b) valamelyik helyi arc torkon rúgja végre őket, mert itt 6 éves kor felett mindenki gyakorló Chuck Norris.

    (Megfigyelted, hogy kezdek Böhm nénivé változni?)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓
  12. lucia

    petya: mindenkinek androidja lesz mostanában, de én megijedtem, mert amikor a gps-t kezdtem el nyomogatni és elvadultam és mindenfelé elmentem benne, egyszer csak megkérdezte, hogy akarom-e, hogy a pillanatnyi koordinátáimat összekapcsolja a facebookkal, és milyen időközönként frissítsen, vagy valami ilyesmi, és komolyan rámtört a frász, hogy mi lesz, ha egyszer csak nem is fogja már megérdezni.

    ha nem találkozol a közeljövőben Julien Sorellel, akkor nem lenne kedved esetleg neked is hozzámenni egy tehetősebb orosz nagypapához, és örökbefogadni engem, kérdezem teljesen érdek nélkül? de legyen valami földjegyű, azok megbízhatóbbak, nem zárnak pincébe.

    ami a levelezési problémáidat illeti, lehet, hogy valami hasonló vár téged is a pestiestben: http://budun-archivum.tumblr.com/post/3290061396/pesti-naplo-1912-via

    a tarisznyarákot hazavihetted volna, és megkérhetted volna flexeséket, hogy járjanak lábujjhegyen, mert a kukievő rákod nem tud aludni. remélem, a kertész összekapta magát, nehogymá azt higgye, hogy a belvárosi pukka szahibok ennyi pénzért eltűrik a benszülött szabadosságait.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓
  13. petya

    Engem nem várt senki az ajtóm előtt, úgyhogy ehhez most nem tudok kapcsolni, de nekem is lett androidom (amely szót süldő koromban még az emberalakú robotokra mondtunk, na de se baj) és 3 kör volt, amíg sikerült kiirtatnom belőle az összes kis programot, ami önkényesen műholdakhoz és egyéb felsőbb hatalmakhoz akar kapcsolódni, de a márkaboltokban konkrétan úgy néztek rám, mintha egy sebészeten követeltem volna, hogy kiskorú gyermekemen lobotómiát hajtsanak végre.

    Egyébként meg tegnap előjött a “Cancer in fabula”, ugyanis éjjel bementem a tengerbe megnézni, hogy mi van benne éjjel*, és rám meg egy 20 centis tarisznyarák lett egészségtelenül kíváncsi, szóval megnyugodtam, hogy teljesen jogosan fújtam takarodót a kisgyerekek pöcsének.

    Közben az orosz kislányról kiderült, hogy nem a nagypapájával nyaral, hanem a férjével (bár lehet, hogy a bácsi a nyizsnyij novgorodi rém, csak kicsit rendesebb, mint az amstetti), Flexesék meg ma beszóltak a kertésznek, mert nem tetszett nekik az irány, amelyikbe gereblyézett :-)
    Hát így élnek az urak.

    * sós víz van benne, leginkább

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .