Nem szoktam ilyenekben részt venni, de most Dr. Morcztól kaptam egy kreatívblogger-díjat (már olyan tíz napja, elnézést, de a vaddisznók az adott pillanatban fontosabbnak tűntek, nem tudok erre magyarázatot adni), és egyrészt a felajánló személyére való tekintettel, másrészt meg azért, hogy linkelhessek olyanokat, akik esetleg örülnek neki (vagy ezzel rá lehet venni őket, hogy írjanak), mégis muszáj.
Így néz ki a dolog:
És ezek a szabályok:
1. Köszönd meg annak, akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további 7 bloggernek.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.
A kettest és a hatost kihagyom (csak észreveszik), ami az egyest illeti, köszönöm, a hét dolog pedig:
1. Nem szeretek vágott virágot kapni és élőfenyőt sem veszek karácsonyra, amit gyönyörűen meg is tudok ideologizálni (az ember úgyis annyit árt másoknak akaratlanul is az élete során, akkor legalább élőlényeket ne öljünk le pusztán azért, hogy gyönyörködhessünk abban, ahogy haldoklanak), és utálom a forgalmat akadályozó tilosban parkolókat is, de az egyik legromantikusabb dolog életemben az volt, amikor az első komolyabb pasim a 19. születésnapomon jött értem autóval, hogy elvigyen valami puccos helyre vacsorázni (ahol tök bunkó volt a pincér velünk, és ezen vinnyogva nevettünk, amikor úgy gondoltuk, hogy éppen nem hallja), és akkor meglátott egy vasúti töltésen egy csomó pipacsot, és eszébe jutott, hogy mennyire szoktam szeretni a pipacsokat, és valahogy félreállt vészvillogóval az út szélére, és úgy, ahogy volt, öltönyben (jut eszembe, az öltönyt sem szeretem, de neki nagyon jól állt) felugrált oda, és szedett egy nagy marékkal, és biztos volt benne, hogy mire átadja, már a fele lehullik, ehelyett két hétig bírták, ezt azóta sem értem.
(A másik legromantikusabb szülinapi ajándékom az volt, amikor az akkori pasim elvitt a planetáriumba, és megmutatta a Vénusz-átvonulást a nap előtt (azóta is meg vagyok róla győződve, hogy az egészet ő intézte, direkt nekem), de ebben nem voltak szabálysértések).
2. Egyáltalán nem (csak) azokat olvasom, akik oldalra ki vannak linkelve, csak lusta vagyok sablonozni, és amúgy is túl hosszú lenne a lista, úgyhogy az RSS-olvasóból kattintgatok mindig. Egy sötétben bujkáló stalker vagyok online.
3. Van az a rosszálom-fajta, amikor az embert kergetik, és mindig újra felbukkan az üldöző. Ezek az álmok nálam mindig úgy érnek véget, hogy amikor már nem bírok menekülni, szembefordulok a zombival/szörnyeteggel/kígyóval, és azt mondom, hogy beszéljük meg inkább, mire először döbbenten néz, utána vagy elkullog, vagy tényleg megbeszéljük, mindenki boldog. Don’t try this at home, a való életben a zombiknak nagyon korlátozottak a kommunikációs képességei és késztetései*.
4. Mindig rettegek és rosszul vagyok a repülőn, ezen sem az alkohol, sem a daedalon nem segít, annak ellenére, hogy több százezer kilométert repültem már életemben (ez szerintem teljesen ép pszichére vall, azért nem embernek való dolog tízezer méter magasan lenni a levegőben egy túlnyomásos, zsúfolt fémdobozban. és ott van az a szag is). A repülőtereket viszont imádom.
5. Kábé tizenhat éves koromtól tizenhét éves koromig meg voltam győződve róla, hogy eláll a fülem, ezért ráfésültem a hajamat, és rettegtem, hogy valaki észreveszi. Utána elmúlt. Magyarázatot nem tudok adni, lehet, hogy átmenetileg tényleg elállt. Vagy most hitegetem magam azzal, hogy nem.
6. Nekem minden kívánságom teljesül, csak nem akkor és nem úgy, mert az Univerzum ragaszkodik a betű szerinti értelmezéshez. De pl. mostanában is volt két eset, az egyik, hogy mindig is úgy képzeltem el azt, amikor gyerekem lesz, hogy a gyerek ott sétál kettőnk között (az apjával), és fogjuk a kezét, ő meg néha vigyorogva hintáztatja magát (igen, nem az éjszakai büfiztetésről meg a büdöslábú kamaszkorról álmodoztam), és ez minden értelemben lehetetlennek tűnt, mert nem szoktunk együtt sétálni soha, erre a múltkor összefutottunk az erdőben, és a gyerek kapva kapott az alkalmon, és pont ezt csinálta.
A másik az volt, hogy én mindig olyasvalakivel szerettem volna megöregedni, aki fiatalon találkozott velem, és ezért tud olyat mondani, hogy mindig olyannak lát / soha nem felejti azt a pillanatot, amikor először bla-bla. Erre valamelyik telefonálásunkkor mostanában az L. mondott valamit, hogy emlékszik az első randinkra, amikor egy hosszú, piros ruhát viseltem, és tök jól néztem ki, és ez nagyon megmaradt benne. És igen, valóban, mindketten meg fogunk öregedni, és nagyjából egyszerre, szóval kösz, Univerzum (not). De még egy csomó ilyen van.
7. Nagyjából olyan 23 éves koromig nem ittam és nem dohányoztam (fontosabb dolgaim voltak, na).
És nekik adom tovább (nagyrészt a statisztikámból válogatva a linkelők közül kisrészt alie és Viv a keretes szerkezet végett, ábécésorrendben): alie, cinty, csipkepitty, Henriette Houdini, marosffy, vaszilisza, Viv plusz egy bónusz (vö. árulj el magadról hét dalt, az A-listában úgyis biztos lesz olyan, aki nem rezeg rá a dologra).
* szép lett volna, ha a zombi is k-valkezdődik, de a kombi az más, bár az is behelyettesíthető a mondatba.
settenkedve lopakodó 
Lucia, hozzám küldhetnéd a szabad vegyértékeket, valahogy az én ismeretségi körömben egy sincs. :)
Zombikkal meg legkönnyebb úgy tárgyalni, hogy haha, ti nem is léteztek, itt a tű meg a cérna, erre varrjatok gombot.
KedvelésKedvelés
ez a kivansagos nekem is erdekesen alakul. neha elkap a hev es gyujtok gyertyat templomban; kivantam parszor, hogy jojjek ossze ujra az elso pasimmal. osszejottem, szar volt. legkozelebb bementem gyertyat gyujtani, eszembe jutott, mi lett belole, es szerintem nem kepzeltem a mely duborgo “nesze bazmeg” hangot.
KedvelésKedvelés
Na, ez vagyok én, aki mindent megkap, csak nem akkor, és nem úgy, ahogy képzelte..
KedvelésKedvelés
Egyébként köszönöm, majd írok blogot, meg levelet is.
KedvelésKedvelés
Én nem félek a repüléstől igaziban, csak álmomban.
Azzal nyugtatgattam a páromat minden húúú, de félelmetes gikszernél, hogy gondold el, egy hét múlva milyen jót fogunk ezen nevetni. És, ha akkor jót nevetünk, akkor most is jót nevethetünk.
Egyszer karanténba rakták a kézipoggyászunkat, mert eltörött a borosüveg benne.
Meg kiszagoltak a reptéri kutyák bennünket és azzal a lendülettel futottak is tovább, pedig nem is volt olyan borzasztó szaga a Klári néni saját receptje alapján készített befőttesüvegnyi fokhagymakrémnek.
Nagyon bízom a technikában. Nem értem a rádió meg a tévé működési elvét, mégis működik, tőlem és az ismereteimtől függetlenül. Ezen az alapon, miért ne szállna fel a repülőgép és miért ne maradna fönn annak ellenére, hogy nem értem, hogy csinálja mindezt.
Az a szerencse, hogy azok röptetik és tartják a levegőben, akik értenek ehhez.
Az álmaimban nem ilyen egyszerű ez, sajnos.
KedvelésKedvelés
adamsky: egy-két napon belül válaszolok majd, csak egyelőre van vagy ötven levél a sorban, és sok a munka.
KedvelésKedvelés
Viv: ja, én sem akarom rontani az L. csajozási esélyeit, tényleg jó pasi, okos is, vicces is, csak mi már jártunk tíz éve, aztán elmúlt.
de egyébként erről jut eszembe, hogy van vagy tíz férfiismerősöm, ebből ráadásul legalább három csúcsminőség, akinek éppen vannak szabad vegyértékei, és szívesen reklámoznám is őket, csak így túl direkt. esetleg létre kellene hoznom egy settenkedve lopakodó levlistát, amin a blogom méltatása mellett mintegy mellékesen ismerkedni is lehet, vagy valami.
KedvelésKedvelés
off
lucia kedves, az oldalsó mailcím egyáltalán nem működik?
KedvelésKedvelés
Én a Rollnak csináltattam anno egy olyan pólót, hogy “A mellettem levő csaj nem a barátnőm”, a hátára meg azt akartam, hogy “És a gyerek sem az enyém”, mert folyton rontottam a csajozási esélyeit a babakocsival.
Egyébként az L. jó pasi, a legtöbb lány járna vele, vaddisznótól függetlenül.
KedvelésKedvelés
ahogy az ember véletlenül összefut a gyereke apjával az erdőben, ezen kellett a legjobban röhögnöm
KedvelésKedvelés
aureliano: ja, aeroflotos pilótával nekem sem kell az arcokat néznem, azokkal tuti lezuhanunk (többször), csak az utolsó pár méteren valahogy elkapják a gépet. nem felhasználóbarátok.
KedvelésKedvelés
sixxty: nem tudja, mit veszített.
KedvelésKedvelés
csipkepitty: nincs mit :)
KedvelésKedvelés
Egyszer dolgoztam egy magyar légitársaságnak, ahol volt egy Moszkvában végzett repülőmérnök. Ő mesélte, hogy ott nem volt pénz szervizrepülésre, az esedékes robotpilóta beállítást két overallos ember végezte úgy, hogy felhajtották a szőnyeget középen a folyosón, kinyitottak valamit és derékig eltűntek, majd kiabáltak a pilótának, hogy állítsa robotra. Aztán két villáskulccsal jobbra, meg balra döntögették a repülőt, amíg egyenesbe nem jött, aztán megkérték az utasokat, hogy legyenek kedvesek mind előre menni, hogy kipróbálhassák, tartja-e a robotpilóta a vízszintest, ha minden súly elöl van. Az utasok meg tették a dolgukat, nem leselkedtek, meg árulkodó jeleket keresgéltek.
KedvelésKedvelés
Azt én is szerettem volna nagyon, hogy a gyerekkel és az apjával együtt sétáljunk. Egyszer össze is futottunk, de elment mellettünk. Nem ismert meg bennünket és nem volt egyedül.
KedvelésKedvelés
Köszi a díjat, nemsokára megírom a bejegyzést is. :-)
KedvelésKedvelés
axe: jaja, én is a személyzet arckifejezéseit szoktam figyelni, és teljesen bele tudom hergelni magam, meg amikor váratlanul kigyullad az öveket becsatolni, és tudom, hogy az egyik hajtómű már leszakadt, a másik kezd besülni, és mind meg fogunk halni, csak egyelőre visz még minket a lendület.
KedvelésKedvelés
GrA: ööö, nem, ő sem a fiúm, de úgy látom, lassan megint kezdhetem kitenni az összes ismerősöm neve mellé az *egyébként nem járunk, vagy ilyesmi* megjegyzést :)
KedvelésKedvelés
akkor biztos a rendszergazda a fiuja :D
KedvelésKedvelés
En repulésrészre kattantam, ugye, hogy nem lehet “megszokni”?
Rajtam mindig rém jol szórazkoznak a gyerekeim, mert én azért félek, mert nem hiszem el,hogy repulogép tud repulni.
Hiszen az egy nehéz fém dolog, hát hogyan?(Nem, nem kérek magyarázatot:)
Es annak ellenére, hogy már jó párszor átéltem, még mindig nem hiszem.
Azt szoktam, hogy zenét tomok a fulembe, belemerulok egy Stephen Kingbe,és tettetem, hogy nem is vagyok ott:
KedvelésKedvelés
nekem meg olyan almaim vannak, hogy zombikat uldozok, akik szembefordulnak velem es beszelgetni akarnak, mire en megdobbenek, majd elkullogok. furcsa
epeszu ember pedig igenis fel a repulon. en mindig a legikiserok arcat vizslatom arulkodo jelek utan kutatva, hogy baj van. es ha az ember kitartoan es figyelmesen vizsgalodik, akkor mindig el lehet kapni ilyen jeleket, mig a tobbi birka ember a kajajaval, meg a hulye filmekkel van elfoglalva, mikozben folyamatosan eletveszelyben van… egyszer tulkonyveles miatt a cockpitben utaztattak, ugyhogy tudom, hogy megy ez…
KedvelésKedvelés
pedig biztosan szép pár lennétek (ábrándos sóhaj)
/meg még ráadásul van múltatok is, vagyis kevés az esély a nem kívánt meglepődésekre/
:))
KedvelésKedvelés
én azt hittem, erre nagyon egyértelmű a nem :) az L.-lel legfelejebb akkor lenne pár milliomodnyi esélyünk arra, hogy bármi történjen köztünk, ha mindkettőnknek a fejére esne valami, amitől súlyos amnéziát szenvednénk és komolyabb személyiségváltozáson esnénk át :) tíz éve jártunk egy darabig, de az tíz éve volt, azóta fel sem merült ilyesmi egyikünkben sem.
KedvelésKedvelés
t u d o m, hogy itt nem az L a lényegi közlés, de ő (most) a fiúd?
:)
KedvelésKedvelés
a Terryvel semmi nincs, időnként beszélgetünk, és egyrészt én is tökre szeretnék karácsonyra (vagy akármikorra) már valami eseménydúsabb magánéletet (vagyis most éppen eseménydús, legyen inkább stabil a szó), másrészt meg én azért alapvetően az idő x százalékában boldog vagyok.
KedvelésKedvelés
Igen, ez szerintem is kifejezetten a tapintat jele. Piapacsok: tök jó! Bár lehet, hogy csak jó helyre kerültek (hőfok, víz ph, szervesanyag-tartalom). De az ember valahogy mindig azt érzi, hogy a sokáig kitartó vágott virág a szeretet jele (a menyasszonyi csokrom 3 (!) hónapig bírta, igaz, fiolás megoldással, szóval reménykedem :D)!
KedvelésKedvelés
Mindig jó új dolgokat megtudni :) pl hogy nem csak az én álmaim őrültek. De ha már szóba hoztad a valakivel megöregedni témát, azért írd majd meg mi lett Kukutyinos ember sorsa. Olyan jó lenne karácsonyra már boldognak látni.
KedvelésKedvelés
Engem régebben pontosan meg nem határozott félelmetes alakok üldöztek, akik elől repülve (de szigorúan mellúszó-tempókkal hasítva a levegőt) lehetett legjobban elmenekülni. Mostanra viszont olyan jelentéktelen lettem, hogy álmomban már nem is üldöznek (lásd még Bástya elvtársat), csak reggel a vekker ijeszt meg.
És köszönöm, hogy elfogadtad, egyből linkeltél is 2 olyan blogot, amit eddig nem ismertem, de nekem bejönnek. Szerintem pont ez a jó az egészben, nem a logó a képernyőkből kikandikáló két C3PO-klónnal.
KedvelésKedvelés
a kívánságoshoz.
volt régen egy ilyen film, a Wishmaster. abban volt egy gonosz dzsinn aki szó szerint szivatósan teljesítette a kívánságokat. pölö a csávó egymillió dollárt akart, a dzsinn megölte a csávó anyját akinek volt milliós életbiztosítása. meg az áruházi biztonságiőr izgalmasabb munkát meg életet akart, erre a következő pillanatban egy vízzel teli üvegtartályban találta magát összeláncolva egy színpadon, mint szabadulóművész. szóval vigyázz.
KedvelésKedvelés
sulemia: ne legyen lelkifurdalásod, az ismerőseimnek én sem szívesen küldök ilyesmit, hátha utálják az egészet. a kevésbé ismerősök sokkal simábban ignorálják, ha az a vágyuk :)
KedvelésKedvelés
Vaszilisza: komolyan, mindig ámulatba ejt, hogy a bejegyzéseim melyik apró részlete az, amire rákattannak a kommentelők :) (amúgy nincs mit, tényleg).
KedvelésKedvelés
én fel szoktam ébredni mielőtt utolér, de ez nem túl megnyugtató. és legtöbbször nem szörny üldöz hanem ismerős, de nem a barátságával, hanem hogy megöljön.
most sajnálom hogy én nem küldtem neked tovább, hiszen tessék, még ennyi év után is játszol ilyesmit, de csak egy kicsit mert addigra úgyis elküldte más.
KedvelésKedvelés
Hű. Köszönöm. :) Máris :)
(ilyen szörnyes megbeszélős álmom nekem egy volt, ovis koromban. Másnap este annyira féltem, hogy nem mertem elaludni, és akkor jutott eszembe, hogy azt mondjam neki, ha jön, hogy legyünk inkább barátok :)
KedvelésKedvelés
éppen ma éjjel történt, hogy amikor utolért a tűzoltó csákányos, notre dame-i toronyőrre hajazó gyilkos, aki előtte a szemem láttára trancsírozott szét embereket, akkor elkezdtem lebeszélni a tettéről, majd amikor sikerült, még meg is ölelgettem, mert gondoltam azért csinál ilyeneket, mert senki nem szereti.
KedvelésKedvelés