kérem, ne olvassa el

A matematikus ma elmagyarázta nekem egy elméletét nagy vonalakban, ami a gyakorlatban be is igazolódott, de bizonyíthatatlan az összefüggés (úgy kell elképzelni, mint egy lottó-stratégiát), mire egyrészt azt feleltem neki (gonosz agymosó hangulatban, de ez bejön általában a pasiknak, mondjuk ha kirakom a mellem, az még jobban, de olyan hangulatom éppen nem volt), hogy (a) soha nem fogod megtudni az igazat (az adott kontextusban ez egy jobbhorog), (b) és arra gondoltál-e már, hogy nem az elméleted helyes, hanem a Felsőbb Hatalmak szórakoznak veled, és direkt elhitetik, hogy helyes,mert viccesnek találják (az adott kontextusban ez egy buksisimi), (c) lehet, hogy egyszerűen csak véletlen, merő szerencse kérdése, és nincs igazából ebben a világban ok-okozat vagy rendezettség (az adott kontextusban ez KO), persze bővebben (az adott címen mazochista fizikusok jelentkezését is várom).

Utána azt álmodtam, hogy minden kigyulladt körülöttem, és mivel háromféle porral oltó készüléket is beszereztem korábban, ezért sikerült mindent eloltanom, majd a szintén jelenlévő apám, aki mindeközben ölbe tett kézzel ült, elkezdett morogni, hogy ő tudja, hogy valahol, valamit kihagytam, ami még mindig biztosan ég, ő már ötéves koromban tudta, hogy erre sem vagyok képes (ami nagyon sokat elárul a kapcsolatunkról, a problémamegoldásokhoz való hozzáállásunkról, a felelősségvállaláshoz való hozzáállásunkról, és arról, hogy miért találkozunk mostanában keveset).

Mindezt követően felébredve rájöttem, hogy nekem a büdös életben nem lesz már senkim, és nem azért, mert nincsenek jelentkezők, és nem azért, mert nem vagyok tökéletesen alkalmas egy szeretetteljes, őszinte, romantikus kapcsolatra, és nem azért, mert van egy gyerekem, és még csak nem is azért, mert a pasik (mármint az az öt százalék, akivel szóbaállok) alapértelmezésben hazudnak, hanem mert nem csinálják hihetően és konzekvensen (pedig igény, az lenne rá). És ez a tudat egyrészt nagy megnyugvás, másrészt viszont soha nem fogom megtudni, hogy igazam van-e, vagy csak a felsőbb hatalmak szórakoznak-e velem, vagy egyszerűen csak véletlen minden, ami velem az utóbbi pár évben történt, és nincs semmilyen összefüggés.

28 thoughts on “kérem, ne olvassa el

  1. korim

    Lesz valakid, hazudós lesz az is, mert neked az olyanok tetszenek, de van olyan hazudós, aki mindig igazat mond. Csak ő százalékban nem kimutatható. És az sem sem lesz véletlen.

    Kedvelés

  2. Zsit

    Nagyon ezo leszek!

    Hiszek abban, hogy nem véletlenül kerülnek egymás mellé emberek (nem feltétlenül és kizárólag nő-férfi kapcsolatra gondolok)
    És ha sokszor kerül ugyanaz a típus, akkor annak tulajdonságával (nämlich: hazugság) valamiféle dolgunk van.

    Amúgy megértem az emiatt érzett kockézatvállalási kedv-csökkenést. Nekem is van ilyenem, emiatt tök jó dolog kaktusznak lenni. Minden nap egy kaland :)
    (jha, fogalmazási készségeimet jelenleg befolyásolja a munka, ami most mindenféle karakterszaporításos jelentések, marketing, beszámolás meg izé – szóval bocs!)

    Kedvelés

  3. mc

    lucia: persze ezt mindenki tudja, a kérdés csak az, hogy a többség miért ilyen, és miért sikerül mindig beleválasztani?
    Azért persze az élet szerintem is szép meg minden, de úgy tünik egyedül, a gyerekekkel! :)

    Kedvelés

  4. lucia

    na még mielőtt elszaladna itt a ló nagyon, azért szeretném tisztázni, hogy én ismerek őszinte (ún. “eléggé őszinte”) pasikat is, jártam is olyanokkal, nem is eggyel, a barátaim között is vannak olyanok, nem is egy, és nem is mulyák (vagy nem mulyábbak nálam), csak az a baj, hogy ők a ritka 2%-ba tartoznak, és (első, második, harmadik) ránézésre semmi nem különbözteti meg őket a 98%-tól. csak mostanában nincs kedvem kockázatokat vállalni, és nem is érzem úgy, hogy a jövőben lenne (bár az egyik az említett 2%-ból a kérdésemre, miszerint mikor lesz, rávágta, hogy 2011. február 14. után), és a blogomban hadd túlozzak már egy kicsit dramatikusan, de azért most már kezdem megsajnálni itt a leszóltakat, azért nagyon kevés az olyan ember, akár pasi, akár nő, aki a jó-rossz tengely valamelyik végén lenne, mindenki hibázik időnként ebben-abban, és általában nem rosszindulatból, az élet meg alapvetően szép meg minden (kezdek virággyerek hangulatba kerülni).

    Kedvelés

  5. anon

    hat… nyilvan szociologiailag igaz lehet, hogy a kornyekbeli ferfiaknak mindenfele gondjaik vannak, de! a keresest nem kell feladni… Ajanlom egy kb 35 eves csaj blogjat, aki nala tiz evvel fiatalabb, submissive [kinky] skinny crossdressers-re bukik, es ezen a kategorian belul megtalalta azt, akivel egy nagyon vagany kapcsolatuk van.

    http://perversecowgirl.wordpress.com/ , azon belul a “minx” kategoria

    ui: oho, van sajat bemutatkozasa is!

    “Hi! I’m a divorced thirtysomething unmedicated clinical depressive with hypoglycemia and a touch of obsessive-compulsive disorder. My turn-ons include correct grammar and skinny genderqueer submissive boys fifteen years my junior. When I grow up I want to be a visual artist.”

    Kedvelés

  6. Berill

    Azért az alapértelmezésben hazudás már önmagában is gond, nem? Másrészt: ha azt csinálják *mind*, akkor annak vannak okai (vagy a felsőbb hatalmak… de én éppen látok okokat, vagyis vannak dolgok, amiket annak látok). Ismerőseim közt:
    – furán hat rájuk, hogy tekintélyszemélynek vannak véve (komolyan, egy csomószor elhangzik, gyerekkoruktól, hogy egy férfi mégis hű meg ha… egyszerűen azt élik meg, hogy nagyobb tekintélyük van, a nők körében pláne, ezt én nem bírom megérteni — nálam nem a nemtől függ, hanem másféle minőségektől –, de látom), és nem tudnak ezzel ők sem mit kezdeni, illetve *mindenki* korrumpálódik ilyen helyzetben: ha eleve nagyobb a tekintélye, akkor úgy lesz vele ő is, hogy ez adott, és akkor élhet vele, bizonyos helyzetekben többet megtehet / kevesebbet kell tennie, mint egy nő(nek);
    – nehezen beszélnek az érzéseikről (azt meg nem kell nekik, komolyan, erre totálisan képtelen pasiknak is van nője, ezen is megdöbbenek mindig — persze a nő nem boldog, de ettől még ott van…);
    – nem tudják a nőket szimplán személynek venni ők sem (hiszen hogyan, ha eleve ők a tekintélyesebbek), és ha valaki sebezhető, márpedig aki az érzéseiről többet beszél, az az, vagy annak tűnik, ha ők meg keveset v. kevesebbet, akkor annyira rettegnek a bántásától, hogy nem veszik figyelembe, hogy mennyivel rosszabb, ha nem őszinték.
    De ez csak generálkodás, vannak másmilyenek akárhány százalékon belül. Azért az alapvető a másmilyenséghez, hogy szimplán személynek tudjon venni (és azon belül valamilyennek, nősnek akár), ne másik fajnak — na ez ritka.

    Kedvelés

  7. xebeche

    a hárpiákat nehezebb átverni, csak kevés nő vállalja be, hogy az legyen.
    olyasmi ez, mint a féltékenység. sztem a klinikai eseteket leszámítva ilyen nem létezik, ott mindig van valamilyen árulás, ahol azt érzi valaki. legfeljebb az ügyes manipulátor meggyőzi az ingatag önbizalmút, hogy á dehogy, a jellemedben van a hiba, meg kevés a bizalom.

    Kedvelés

  8. Mona

    Egy ideje már megerősödött bennem a gondolat, hogy azért nem lehetek ennyire peches. Itt valami általános tendenciáról van szó. Az én tapasztalataim is teljesen megegyeznek a fent vázoltakkal. (Férfiak tekintetében.)
    Azt hiszem, én is egyedül fogom leélni az életem. Hahhh…

    Kedvelés

  9. Tobber

    Sajnos tapasztalatból Luciával kell egyetértsek. Aztán megpróbálkoztam egy butább, unalmasabb fickóval, aki istennőként nézett rám fel. Fél éven belül kiderült, hogy ő is hazudik folyamatosan, csak épp rosszabbul.
    Úgy tűnik, a rossz önismeret miatt kialakítanak magukról egy hamis ám nekik tetsző képet, aztán akkor is próbálnak ragaszkodni hozzá, amikor már átlátsz rajtuk.
    De kollégáim, barátaim is ugyanígy hazudnak, nagyon elszomorít.
    Bocs fiúk, akikre nem vonatkozik!

    Kedvelés

  10. templar

    hm, azért nem mindig egyszerű megtalálni az egyensúlyt a semmi nem érdekes – minden vackon parázom (kisdolog-nagydolog) dolog között az egyensúlyt, főleg hogy általában két ilyet kellene összehozni…

    Kedvelés

  11. PW

    Az 5%-odban azért nincs ilyen nem/kevésbé hazudós figura, mert azok (vannak!) számodra nem túl érdekesek. Ha nem szeretsz unatkozni, akkor sajnos be kell kalkulálni a nagyon kellemetlen meglepetéseket is. De ügyes lány vagy, majd kitalálsz valamit! :D

    Kedvelés

  12. shizoo

    Értem (kb). A férfi olykor rosszkor gyáva – rosszkor bátor, főleg ha nem érzi a tétet. (Személyes megjegyzés: én sajnos inkább akkor, ha nagyon.)

    Azért én igaziból csak a “mindebből életre szóló kalodát” aspektus ellen ágálódtam…

    Kedvelés

  13. lucia

    shizoo: én is nagyon szeretetteljesen viselem el a hazugságokat egy csomó dologban, azt utálom, amikor a másik számára már az égvilágon semmi tétje nincs az egésznek, és ha igazat mondana, azzal mindkettőnknek egy kis bajt okozna, viszont ha hazudik (és előbb-utóbb minden kiderül), azzal mindkettőnknek nagy bajt okoz.

    Kedvelés

  14. shizoo

    Hihetően és konzekvensen vezetem meg (főképp) saját magam, és a párom szeretetteljesen (legalábbis) igyekszik ezt nem észrevenni és/vagy nem dörgölni orr alá, kis dolgokban legalábbis, a nagy k*kikat azért mindig, de azt is szeretetteljesen.

    Ja. És ezzel nem azt mondtam, hogy a te hibád. Én harmincnégy télen át vártam ezt a lehetőséget, hogy (nem konzekvensen) olyannak hazudhassak, aki elviseli.

    Kedvelés

  15. hunterspirit

    “mert a pasik (mármint az az öt százalék, akivel szóbaállok) alapértelmezésben hazudnak”
    ez most sajnos “bizonyitott” nekem valami szemelyeset. picsaba.

    Kedvelés

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .