Hat most az van, h Katya nyolc korul telefonalt, hogy valami orosz ismeroseivel talalkoyott, es elmegy veluk mulatni, es valoszinuleg a szallodajukban alszik, utana tizenegy korul irt mindkettonknek sms-t, hogy szeret minket, es akkor V. legyintett, hogy be van rugva, en meg a majdnem ures vodkasuvegre mutattam, hogy hat mi is, mire azt monta, hogz at acsissennoj nyi perepjosszja (a vodkatol nem lehet csunyan berugni), aminek az igazsagtartalmaban azert nemileg ketelkedem, annak ellenre, hogy nagzjabol egy kilo kovasyos uborkat megettunk hozza.

Ezt arra alapozom, hogy idokozben annyira megtanultam oroszul, hogy on the fly forditottam pratchettet meg szabo magdat, es akkor megbeszeltuk, hogy moszkvaba koltozom, ahol szabo magdat fogok forditani oroszra (pratchett mar van), az a lenyeg, hogy vampiros boritoval legyen kiadva, es bekmambetov rendezze a filmet, utana megprobaltuk kirakni a gyerek kilenc darabos kockakirakojat, de csak ket darabig jutottunk felora alatt, syoval valoszinuleg selejtes. Es most meg V. a tegnapi villaaamos kepeimet neyegeti a masik gepen, kozben motyogja is, hogy tyimnata, tyimnata, tyimnata, molnyija, tyimnata, tyimnata es majd ha befejezem a bejegyzest, szerintem szolok neki (egy ideje szigoruan imja-otcsesztvan szolitjuk egymast egyebkent), hogy az utolso kep utan a kepnezegeto mukk nelkul visszater az elsore, mielott meg vegtelen ciklusban ragad. De a legkomolzabb rautalo jel az, hogy az elobb a kozos katonaelmenyeinkrol kezdett meselni valamit.

(Azert nincsenek ekezetek, mert stilszeruen cirill betukkel akartam megirni a bejegzyest, de valahogy az angolban ragadtam).