…amikor az agyam a kimerültségtől azt mondja, hogy oké, ha gondolkozni nem szabad, akkor most zenét fogunk játszani teljes hangerőn, és ahelyett, hogy valami, a legcsekélyebb mértékben is tolerálható, vagy a helyzethez illő számot választana, már órák óta a girls just wanna have fun megy a fejemben Cindy Laupertől (ugyanolyan bizarr, de tényleg, mint a Touching the Voidban Joe Simpson fejében a Brown Girl in the Ring megy napokig, amikor mászik le a hegyről törött lábbal).
Én akár három napig is képes vagyok ugyanazt az _egy_ számot hallgatni nonstop. :)
KedvelésKedvelés
Lucia nem ír le mindent részletesen, ami mondjuk érthető, aztán meg “magyarázkodni kényszerül” a kommentekben. Kívülről meg úgyse látszik semmi, Balzac szerint a megértés annyi, mint egyenlővé lenni, egyet teljesen nem értek vele, de valamennyire igen. Szóval: sok örömöt a kisfiadhoz, sok sikert a munkádhoz. Egy olvasó
KedvelésKedvelés
Ez ismerős. Múltkor valami tudományos cikkben/ pszichológiai újságban /könyvben, már nem tudom, pontosan, hol, olvastam, hogy ez a kényszeresség egy formája, ha valaki egy dalt ismételget. Persze nem ismerek olyat, akinek még ne lett volna ilyen, de állítólag ez is egy enyhe kényszertünet (mondjuk nem meglepő).
Te még mindig jól jártál hozzám képest: félkómásan, császár után kb. 3 napig (amikor küzdöttem a szétkaszabolt hassal valahogy szoptatni feladattal) csak az “Add ide a didit” c. dal(?) volt a fejemben, kitörölhetetlenül. Egyetem alatt volt a diákszervezetben, ahová jártam, a fiúk között nagy sláger, rendkívül meggyőzően adták elő minden egyes táborban, amiből volt egy pár egy-egy tanévben, de hogy ilyen aljas módon támadjon meg, arra sosem számítottam, bár az adott helyzetben még logikája is volt.
KedvelésKedvelés
Megjegyzem, emlékeim szerint a hegymászó fickónak az adta meg az utolsó lökést az életben maradáshoz, hogy nem akart Boney M-re megdögleni. Minden az előnyünkre lehet fordítani.
KedvelésKedvelés
@JoeP: javítottam, kösz. én pillanatnyilag még ott tartok, hogy kiesett a gázpedál (jut eszembe, a metaforáktól elvonatkoztatva, most már ideje lenne megnézetnem, hogy cserélős-e a gázpedálom a szervizben), a kanyar mögött egy hatalmas szakadék van, és amúgy is a hátsó ülésen ülök a gyerekzárral védett ajtó mellett, úgyhogy attól, hogy nekimegyek még egy kanyarnak, igazán nem kell tartani, mindenesetre amíg arra várok, hogy mikor érek a szakadék aljára, legalább pöntyögni tudok a notebookon. (aktívan pasizni meg nem szoktam egyébként, nem értek hozzá, mindig jön valaki, addig győzköd, amíg engedek, és akkor ez van, gyűlölöm az egészet, de komolyan).
KedvelésKedvelés
@csipkepitty: amikor már egy napja üvölt a fejedben fejhangon, akkor a “vállalható” erős túlzásnak tűnik :)
KedvelésKedvelés
Na jó, most már nekem is az megy a fejemben, hogy sálálálálá, és az ilyesmit csak a Hupikék Törpikék főcímdalával tudom elmulasztani. Legalább Cindy Lauper lenne, az még viszonylag vállalható.
KedvelésKedvelés
Ez a kisodródó autó tök jó metafora, ugyanakkor persze az emberben mindig benne van az is, h RAKENROLL!!!!
KedvelésKedvelés
a francba, máris belemásztak a fülembe, ez nem ér
KedvelésKedvelés
csak mert mért ne:
a zene gyilkos tud lenni. mégha itt el is gondolkodhatnál a helyzeti kapcsolaton ;)
és ilyenkor direkt másfajta zenékre csengés nem segít? vagy ez már most neked “alvás” vala? sajna álombefolyásolás már nehezebb dolog.
KedvelésKedvelés
Huh, ez tényleg bizarr lehetett, tekintve, hogy a barna kislány nem szélben, hanem körben áll. :D (Like sugar in the plum.)
Egy kicsit a témához kapcsolódóan. Mondjuk én már vagyok annyira idős – szerencsére – hogy a hormonok már elcsitultak és lehetőségem van racionálisan élni. Innen teljesen jó ötletnek tűnik, hogy most egy ideig hanyagolod a pasizást. (Legalábbis az aktívat.) Ha egy autó kisodródik a kanyarban, akkor megállítani, majd újraindítani kell, nem pedig ugyanazzal a lendülettel nekimenni a következő kanyarnak.
KedvelésKedvelés